Milyen nagyszülő az, aki nem képes szeretni a saját gyermeke gyermekét? Ember az olyan egyáltalán?

A volt anyósom sem szerette soha az unokákat. Sógornőm gyerekeit sem. A saját gyerekeit is gyűlöli. Sajnos a volt férjem ugyanezt a mintát követi. Mióta elhagytam kimutatta a valódi énjét. Gyűlöli a saját gyerekeit.

Ezeke nem emberek, hanem utolsó férgek.

14!

Attól, hogy vérségi kötelék van emberek között, még nem lesz automatikusan szeretet is köztük. Ettől még nem lesz senki se féreg, se "szeretetlen", hogy teged idezzelek. Mondjuk ha a gyerekeid is a te stílusodat örökölték, nem csodálom hogy se az apjuk, se a nagyszülő nem ugrál értük.

Ép elméjű ember, ha nem is szereti a saját gyerekeit, unokáit, akkor sem mutatja ki, de majomkodni, meg előadni magát másoknak, hogy ő jó nagymama, él-hal az unokákért.

Apuka meg tökéletes szülő, ja egy selfie erejéig a Facebookon.

Tartom a véleményem, hogy az ilyen emberek, utolsó férgek.

Senki nem lesz automatice “gusztustalan féreg” attól, mert nagyszülőként valamilyen oknál fogva nem szereti az unokáját! A szeretetet nem lehet semmiből kierőszakolni és nem is törvényszerűen kötelező szeretni valakit csak azért, mert rokon. Ismeretlen emberekről főleg nem állok neki ilyen stílusban beszélni, akikről amúgy semmit nem tudok, nem tudom mi lehet a háttérben, mi lehet az ok, van-e különösebb ok stb. Nekem is van olyan rokonom, akit nem szeretek, ez van, ettől még ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más.

Ja és a nem szeretem meg a gyűlölöm között van egy “hajszálnyi” különbség, a kérdező egy szóval nem írta, hogy a nagyszülő gyűlöli az unokát, csak azt írta nem szereti. Simán el tudok olyan helyzetet is képzelni, hogy időskorára a nagyi nyugalmat és csendet szeretne, azonban a gyereke rendszeresen a nyakára jár az unokával, aztán lehet már nem tudja az állandó zajt tolerálni. Ismerek ilyet a közvetlen baráti körben is, ahol a nő elég sokszor akarta az anyját bébiszitternek használni, anyuja viszont már nem bírta, hogy állandóan ott hisztizik meg üvöltözik az unoka, ami tök érthető.

Szóval a történet és a háttér pontos ismerete nélkül gusztustalan férgezni egy ismeretlent, az csak is saját magunkról állít ki szegénységi bizonyítványt!

Nagyanyám jutott az eszembe. Nem szerette apámat ezért minket sem. Szerintem ennyiről van szó. "A gyerekével semmi baja, a gyereke alázatos és engedelmes vele szemben" az nem szeretet ha a gyerek egy bábu.

Szóval szerintem aki szereti a saját gyerekeit az eleve pozitívabban áll hozzá az unokáihoz.

Ez itt nem egy mélylélektani terápiás fórum. Az emberek életében vannak olyan rejtett, visszafojtott traumák, amelyek lelki torzulásokat hoznak létre.

Feleségemnek van egy öccse. A nagymama sosem "szerette" a feleségem öccsét, míg a feleségemet születésétől kezdve imádta. Amikor én megismertem a feleségemet és ő mesélt az általa is imádott nagyanyjáról, akkor előttem pár történet után világosan kirajzolódott a kép. A nagymama elsőszülött kisfia 2-3 évesen halt meg. Utána lett egy másik fia, aki felnőve (és látva a hátramaradt iskolai bizonyítványait) kifejezetten okos ember lehetett. Lehetett, mert a második világháborúban harmincvalahány évesen meghalt. Ezért, amikor a nagymama lánya (aki a gyerekei között a legfiatalabb volt) világra hozott egy kisfiút, akkor a nagymamában a saját fiai elvesztése miatti gyász feltolult és nem tudott feszültség mentesen örülni a fiú unokájának.