Mit tudok tenni ha ok nelkul gyuloli parom a nagyanyjat?
A mama mindent megtett es tesz az unokajaert, ertem es a dedunokajaert. Namost az van, hogy parom egyszeruen keptelen elviselni a nagyanyjat de tenyleg. Max ot percig pedig egy tok aranyos nenike. Igaz vannak hulyesegei, de az mindenkinek. Szerencsetlennek van, hogy a halalat kivanja, uvoltozik vele es ha a mama melle allok teljesen fel van haborodva, hogy miert az o partjat fogom ha igaza van a mamanak. Sokszor azzal fenyegeti, hogy eltiltja az dedunokajatol, de ugye ebbe azert nekem is van beleszolasom.
Mikor megprobaltam parommal errol beszelni, annyit mondott hogy nem tudja honnan jon belole ez a gyulolet.
Teljesen ki van azon a mama, hogy velem sokkal jobban elvan (aki ugymond idegen szamara), mint a sajat unokajaval.
Nekem is rohadt kellemetlen, hogy en vagyok kettojuk kozott a tuzfal. Raadasul ezeknek sokszor fultanuja a par honapos lanyom.
Ha nem a dogolj meggel vegzodik egy nem egyetertes, akkor rendszerint ignoralja a mamat akar napokon keresztul kepes atnezni rajta. Ilyenkor nekem szokott sirni es probalom vigasztalni, hogy inkabb ne foglalkozzon vele, ezzel nem tud nem foglalkozni, amit teljesen megertek, en se tudnam figyelmen kivul hagyni ezt a viselkedest.
Tudok valamot tenni, hogy ez valtozzon, vagy en keves vagyok mar ide?
válasza:Hogy sikerült ezt a csodálatos férfit kifognod?
És még gyereket is szültél neki?
Reméljük egyszer nem neked fogja ugyanazokat mondani, amiket most a nagymamájának.
válasza: válasza:Kérdező, neked ehhez semmi közöd. Biztosan meg van az oka, amiért így viselkedik vele, az ember a semmiért nem szokta lenézni a nagyanyját.
Ne próbáld meg ebbe beleásni magad, valószínűleg a párod nem véletlenül nem mondja el neked. Amúgy meg nem kóser, hogy lehetsz szinte idegen a mama számára, amikor napokon keresztül nálad szokott sírni, és konkrétan a gyereked/gyerekeid dédmamája. És persze, ha idegen vagy, akkor meg még annyira sincs közöd hozzá.
válasza:"ha ok nelkul" Nem ok nélkül van. Borzasztóan régen, gyaníthatóan kisgyerekkorban hatalmas traumát okozott valami, amit:
1. vagy a nagymama okozott,
2. vagy elnézte, nem nyújtott ellene segítséget.
Nem akarok spekulálni mi lehetett ez.
"Mit tudok tenni" Két dolgot.
1. Nem teszel semmit, és minden marad így.
2. Keserves harc árán, de a párodat eljuttatod pszichoterápiára.
Az igazi ok (amire lehet, hogy a nagymama egyáltalán nem, és a párod anyja/apja is csak 5%-ban emlékszik) nem 1-2 alkalom alatt fog kiderülni. A jelen állapotban a pároddal még azt is le kellene harcolni a terapeutának, hogy egyáltalán emlékezni próbáljon, mert:
1. akkor valami rosszat kellene felidézni, amit nem véletlenül kerül,
2. esetleg az a nagymamának mentségül szolgálhatna.
Én is borzasztóan nehezen voltam hajlandó emlékezni dolgokra.
válasza:Bocs. "Ha nem a dogolj meggel vegzodik" Ez azért tudatosabb dolog. Aki ilyent mond, az sokkal jobban tisztában van a sérelmének alapjával, mint amire én gondoltam. Ez nem egyszeri trauma, hanem valami rendszeresebb dolog.
És akkor most spekulálok (remélem nincs igazam): 1-2 éve jelent meg egy német könyv, amit egy idő német házaspár - ma már felnőtt - unokája írt. A nagymama tudtával történtek "cselekmények" a lányunoka kárára a nagypapa részéről (fiúkkal is megtörténhet). És a nagymamának még volt pofája a halálos ágyán megkérdezni az unokát, hogy ugye majd vigyázol a nagypapára?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!