Más is volt ilyen helyzetben az anyósával?

Van egy 5 éves gyerekünk, akit a párommal együtt nevelünk. A párom szülei szigorúak voltak, ez ma már nem mutatkozik egyáltalán. Havonta 1-2 alkalommal találkozunk az anyósommal, (a gyerek nagyanyjával, az apósom már nem él). Amikor találkozunk, az anyósom rászáll a gyerekre, mindent ő akar csinálni, nem hagy semmit sem a gyereknek, sem nekünk (még elmosogatni sem szabad másnak, csakis neki). Minden alkalommal elhalmozza ajándékokkal a gyereket, alapból nincs olyan magas nyugdíja, de amit csak tud megvesz neki.

A probléma az, hogy amikor eljövünk az anyósomtól, vagy ő elmegy tőlünk, akkor a gyerek hisztis, nem akar szótfogadni.

Az anyósom nem veszi figyelembe azt, hogy ahogy a gyerek nőni fog, egyre nagyobb igényei lesznek, amit a nyugdíjából már nem fog tudni fedezni. Úgy látom, hogy ezekkel a dolgokkal, meg a viselkedésével elkényeszteti a gyereket.

A másik meg az, hogy az anyósom amikor a gyerek jelen van, nem hall szinte semmit. Volt olyan is, hogy konkrétan kiabálni kellett a füle mellett, hogy csörög a telefonja. (Szokta mondani, hogy drága a percdíja, így jobban szereti, ha őt hívják, nyílván jót akartam azzal, hogy felvegye a telefont).

Ez eddig is probléma volt, de amikor csak úgy elvitte a gyereket az utcára sétálni, nem is szólt előtte... bármi baj lehetett volna, (pl. nem halja, hogy jön az autó, nem látja, hogy piros a lámpa, és átmennek (momdjuk a gyerek már tudja, hogy szét kell nézni, meg oda kell figyelni, de úhy vagyok vele, hogy egyedül nyugodtabban elengedném otthonról, mint a nagyanyjával)) -persze nem engedném el egyedül, ez csak egy példa-

Van valami módszer arra, hogy ezt normálisan közöljük vele úgy, hogy meg is értse?

Próbáltunk már beszélni vele erről, de nem használt semmit, a következő alkalommal megint elhalmozta ajándékokkal, meg ugyanúgy viselkedett vele.

Az én szüleimet nagyon ritkán látjuk, mert külföldre költöztek, most meg a járványhelyzet miatt nem is tudnánk hozzájuk menni.