Hogyan vegyem rá, hogy nekünk hosszú távon jobb lenne?

Tudom, rossz topikba írom. Együtt vagyok a barátommal lassan 3 éve. Én a szülői házba laktam 18 éves koromig, mikor megismertem a barátom akkor odaköltöztettem hozzánk 4 hónapig. Minden szép volt. Úgy volt, hogy maradhat ameddig szeretne, hosszú távon is minden rendben ment amikor mamám elkezdett cirkuszolni mindenen. Mit főzünk, mennyit nevetünk, mikor érünk haza, reggel mikor kelünk, mikor megyünk fürdeni. Rengeteg veszekedést generált, nap mint nap stresszbe voltunk, minden nap sírva keltem, gyomorgörccsel és elköltöztünk ennek már 2 éve.

Most mamám elhunyt sajnos, rettenetesen hiányzik hiába volt egyfajta természeter. Voltak jó és rossz pillanatok. A szép nagy üres ház üresen maradt. Rengeteg pénz bele lett költve hogy szépen nézzen ki. Tetőcsere, festés, szobafelújítás, járólapozás, nyílászáró cserék.

Most már egyre jobban azt látom, hogy jobb lenne vissza menni mert albérletben vagyunk, ami viszi a pénzt és azt a pénzt félre tudnánk tenni .Úgy alakíthatnánk a házat ahogy szeretnénk de a barátom nem akar vissza menni a régi sérelmek miatt amiket a mama miatt élt át és a rossz emlékek vannak csak meg a fejében. Mondta, hogy együtt maradunk aztán meglátjuk hogy alakul de ő akkor se fog oda visszaköltözni. Én menjek nyugodtan, de ő biztos nem.

Építkezni akar az a nagy álma, vagy venni egy házat de sose lesz annyi pénze. Nagyon sokba van egy építkezés az engedélyekkel együtt minimum 40-50 millió. Házat venni meg felujítani se egyszerű. Ezt a házat meg se kell venni, tehermentes, csak már azért se jön vissza. Pedig ott se zavarna senki, mert anyám nem ott lakik.

Mindenki azt mondta, menjek vissza én, és hagyjam el a barátom mert ha a fejem tetejére állok se fogja a véleményét megváltoztatni. Szerintetek mi lesz így ebből?