Nagy kérés, hogy a nagyszülők egyedül jöjjenek látogatóba, ne mindig a másik unokát magukkal hozva?

Te vagy az, aki pár hete bombázta a családi meg gyerek topikokat a sirámmal, hogy a második unoka már nem érdekes?

Amúgy párom nagyszülei három gyereküktől összesen hat unokára vigyáztak pici koruktól kezdve. Szoros, szinte testvéri viszony van az unokatestvérek között. Szerencsére ott nem ment ez a hárpia tempó.

Három hetet meg nem tudom mit kell segíteni, hogy az egyévesre nem tudná vigyázni a mama, szülni fog a kérdező, nem pedig szívátültetése lesz... Hozzánk anyósom jött egy hétre - egyébként hívatlanul -, nem volt segítség, mert szülés előtt cakkra kitakarítottam, mire újra kellett, már bőven összeszedtem magam. Kaját meg lehet rendelni. Egyedülálló anyuka ismerősöm egyedül megoldotta...

Kérdező, ne mivelünk veszekedj már. Érdekes, itt nagy a szád. Miért nem tudod a testvéreddel vagy a szüleiddel is ilyen határozottan rendezni ezt? Miért kell, hogy ne legyen sértődés? Úgyis lesz. Majd megbékél mindenki.

Mondd el mindnek egyszerre. Üljetek le és beszéljétek meg, hogy most változás lesz, új helyzet alakul ki, és fektessétek le a szabályokat.

Ebben az a necces, szerintem, hogy egy egy évesnél folyamatosan résen kell lenni, mert megy, pakol, nem fog szép csendben ellenni magának, hogy a mama babázzon.

Én azt csinálnám a helyedben, hogy nem pörögnék ezen már előre, kivárnám, hogy hogyan alakul majd, és ha tényleg megtörténne amitől tartasz, akkor együtt beszélnék a tesóval, és anyuval, hogy jussunk kompromisszumra.

Én megértelek, kérdező, de van egy rossz hírem. Ez nem fog változni. Ebben vagyok én is, picit más felállásban. A lányom az első unoka, de anyám többet látja a hugom fiát, mint minket. Ezt 1:5 arányban képzeld el. Amikor jeleztem, hogy a gyerekemnek hiányzik és egy alkalommal fele-fele arányban töltött velük időt, a hugom kiakadt, hogy hanyagolva van az övé... Az én gyerekem lassan 4 éves, a második unoka másfél éves, nálunk pedig 5 hónapos a kistesó, mégis egyre kevesebb ideje jut ránk a mamának a 2 gyerek ellenére is, mert a hugom mindig kedvenc gyerek volt és minden apró utalására ugrik anyánk hozzá. Nem sajnálom tőle a segítséget, de már belefáradtam abba, hogy a gyerekemnek magyaráznom kell azt, hogy bár a nagyi a városban van, de nem ér rá vele lenni. Gyakorlatilag már el sem mondom neki, csak ha a kapuban van már anyám. Ez nem lesz jobb, nincsenek illúzióim. Neked se legyen. A testvéred családja kisajátítja a mamát, kell nekik, ezután is fog. A legrosszabb kifogás, amit én hallottam eddig, hogy én olyan erős vagyok, megoldom egyedül/nélküle is, de a hugomnak szüksége van segítségre.

Az első látható eredménye az, hogy a gyerekem nem akar a mamához menni már, pedig ő vinné, amikor ráér. Valamit valamiért.

Egy ekkora gyerek veszélyes is egy újszülöttre.

Nem normális, aki odaviszi. Eszedbe se jusson megengedni! Mondd meg Anyádnak, hogy ne vigye oda és kész. Ha ez nem jön be, akkor meg tépd meg a tesódat.

Nekem egyszer tolná ide hivatlanul a kölykét.

Nem kell állandóan a békére törekedni!!

Én megértelek kérdező, abból a szempontból, hogy te is szeretnéd azt átélni, mint a testvéred, hogy osztatlan figyelmet kapj a gyermekágy alatt édesanyádtól (és apukádtól). Ez olyan kis túlzással, mint mikor a kisebb testvér soha nem kap új ruhát, hanem mindig a nagyobb levetett ruháiban kell járnia.

Viszont abban egyetértek néhány válaszolóval, hogy ezt világraszóló sértődés nélkül bizony nem fogod tudni megoldani. Ha a testvéredben lenne kompromisszum készség, eleve fel sem merülne ez a helyzet.

A leírásod alapján a szüleid nem fognak szólni neki. Erről egyébként beszéltetek már?

Neked lesz muszáj ezt megbeszélni a tesóddal, mert ha a szüleid ezt sosem fogják megtenni, minden marad a régiben.

"Egy ekkora gyerek veszélyes is egy újszülöttre."

Ezt mondd el a gyerekvállalás témakörben a kis korkülönbség hívőinek :)