Mit gondoltok, a második unoka sosem olyan "érdekes", mint az első, őt mindenhol kevésbé várják a nagyszülők?

Normális családnál nem általános dolog.

A szüleim ugyanúgy örültek/örülnek a három unokának egyformán, és imádják őket, anyósomék pedig ugyanígy a hét unokájuknak.

Nagyszüleim se tettek különbséget köztünk és az unokatestvéreim között, pedig négyen vagyunk.

Nem tudom. Apám szülei egyedül öcsémnek örültek, mert ő legalább fiú lett. Míg én, a húgom, meg az összes unokatesóm lány. Azán öcsém is kiesett a kosárból. Náluk ez így ment. A gyerekeket amúgy is gyűlölték. Meg úgy mindenki mást is.

Anyum szülei nem tettek különbséget, pedig anyum húgának is csak két lánya született. Nálunk meg két lány és egy fiú volt/van. Nem minden nagyszülő egyforma.

Nálunk nem volt különbség. Én vagyok a kisebb, és néha sok mindent hamarabb megengedtek mint a nővéremnek, mert vigyázott rám. Például bulizni én fiatalabban mehetettem mint ő, mert egy társasággal mentünk és tudták, hogy vigyáz rám. Úgymond a nagyobbik tesó "kitapossa" az utat.

Nagymamámnak például én vagyok a kedvence, mert én közel lakom és sokszor ránézek, vásárlok neki. Tesóm évente párszor jön haza, nyilván jobban örül neki, hisz ritkán látja.

Pont ugyanakkora szeretetet kaptam, mint az unokatesómék.

Semmit :D Úgyhogy sosem éreztem magam kiközösítve :D

Mindenkinél megvolt a kifogás, ő miért nem megfelelő.

De az öcsémet nagyon-nagyon szerették, ő a legkisebb unoka volt.

"De az öcsémet nagyon-nagyon szerették, ő a legkisebb unoka volt."

Na igen, a legkisebbnek mindig speciális a helyzete. Egy ideig mindenki "a legkisebb", de általában annak a "legkisebb" státusza tart legtovább, akiről végül kiderül, hogy tényleg nem születik utána több unoka - ezért szeretik őt különösen is nagyon-nagyon: mert a leghosszabb ideig ő a legkisebb, a legvédtelenebb, a legártatlanabb, a leggyengébb, stb.