Mit gondoltok arról a nagyszülőről, aki azért akar dédunokát, hogy legyen segítsége a ház körül?

Az én mamám mielőtt meghalt, már csak azzal az unokával-dédunokával állt szóba, aki járt hozzá látogatni. Ők könnyebben megtehették, mivel a nőt s férje tartotta el, napközben leadta a gyerekeket az iskolában, ő pedig ráért autózni és vásárolgatni a mamának.

Amikor mi átmentünk, akkor vagy megállás nélkül sírt, miközben üvöltött a tévé, vagy erről a fent említett unokáról beszélt, hogy mi van vele. Mamának 3 gyereke volt, de arra az unokára hagyott mindent, pedig tele voltak pénzzel és egy családi házban éltek Pest megyében.

Sok időst nem az ember maga érdekli, hanem, hogy mit kap tőlük és mit nem, és ennek alapján ítéli meg őket.

Aki 2 naponta odament az volt a szent, aki 2 hetente, annak jutott a bőgés meg a világfájdalom. Nekem az életkedvem is elment amikor odamentem, az ember már azt se tudta mit mondjon, mert semmi nem érdekelte. Mióta meghalt azóta kerülöm az időseket, belőlünk nagyon sokat kivett az az időszak.

Paraszti gondolkodásmód a 18. századból... És nem bántás, hogy paraszti! Egyszerűen leragadtak az időben valahol 200 évvel ezelőtt, mert akkor még az volt a szokás és az érték, hogy segítették egymást a generációk. Aki elhagyta ezt a családot, az értéktelenné, semmivé vált a szemükben.

Soha nem tudnak megváltozni, ne is erőlködj!

Mi ebben a csodálkozni való?

Nem vagyok dédi, még csak nagymama sem, de nyilván akivel szorosabb a kapcsolatom, többször kíváncsi rám, az áll hozzám közelebb.

Ez mindenkivel így van, legyen 16, vagy 96 éves.

De amúgy hova lett az unoka a történetből? Most akárhogy számolom, ha mindenki 20 évesen szült, márpedig azért az ritka, akkor a dédimama legjobb esestben is 60 éves, amikor egyáltalán megszületik a dédunoka. Mire az a gyerek felnő mondjuk 10-15 éves korára, hogy dolgoztassa, addigra 70-75 éves lesz. Nem is biztos, hogy megéri. Ha pedig nem pont 20 évesen szült mindenki, akkor ráadásul még öregebb. Nem lenne célszerűbb az unokát megkérnie, hogy segítsen, mert korban valószínűleg ő a legéleterősebb?

Na de ez csak a logikai bukfenchez, amúgy nem tudom miért akar valaki azért gyereket-unokát-dédunokát, hogy "valamire" jó legyen. Egyetértek a kettessel, ez ilyen megmaradt régimódi gondolkodás.

Ha a szülőnek így jó, sok beleszólás nincsen.

Mondjuk attól is függ, mi az, amit meg akar vele csináltatni. Mert nem mindegy, hogy arra kéri meg, hogy segítsen főzni vagy, ha megy elfelé, vigye már ki a szemetet. Vagy arra, hogy öreg korára és nyugdíjára hivatkozva az egész ház felújítását rásóznák a dédunokára. Bár ez is olyan, hogyha nagyon jó a kapcsolat köztük, akkor lehet ezt is szívesen megtenné a dédunoka, és természetesnek veszi ő is, hogy segít és megcsinálja.

És igen, abban is rengeteg igazság van, hogy valószínűleg a dédmamák, dédpapák még abban a korban nőttek fel, ahol min. 3 generáció lakott egy háztartásban és már a legkisebbektől kezdve mindenki dolgozott a házban/házon, házkörül. Hiába nincs ez már így akár 30-40 éve. Ez a beidegződés még mindig sok 70-80 évesben.

Ha az unoka ezt megunja, akkor vagy szól érte vagy kevesebbet látogatja és kevesebb ideig, vagy eltűri. De az ő döntése, hogy mit választ.