Nem akarom,hogy a gyerekek lássák,mégis erőltetik! Mit tudok tenni?

Szerintem a kettő véglet között van a megoldás.

A 8 éves gyereknek is meg kell tudnia, hogy az élet nem végtelen és az öregség, a betegség sajnos természetes velejárója, minden és mindenki elmúlik egyszer. vagyis nem kell azt hinni, hogy csupán attól mert egy 8 éves gyerek szembesül egy idős haldokló emberrel, az lelki problémákat okozna nála. Tehát emiatt nem kell távol tartani a lányokat a nagyszülőjüktől csak emiatt - ez butaság lenne.

Azonban az sem helyes ha a szüleik nélkül ott vannak hosszabb ideig. Hiszen az idős, beteg rokon ápolást, odafigyelést igényel, hiába mennek a nagyszülőkhöz a lányok, ha azok nem tudnak csak velük foglalkozni. Akkor minek legyenek ott egy hétig?

Keress köztes megoldást, ami téged is megnyugtat és a párodat, meg a nagyszülőket is.

Vidd le a lányokat, de ne hagyd ott őket, vagy ne egyedül. Ha lementek együtt hétvégén, akkor mehettek korán reggel, jöhettek vissza este, vagy ott aludhattok egy éjszakát közösen. Akkor látják is az idős rokont de nem lesznek egyedül, nem fogják ijesztőnek érezni, nem lesznek kiszolgáltatottak amiatt, hogy nincs kivel megbeszélniük ha probléma adódik - és nem nekik kell segíteni.

Adj neki esélyt hogy még egyszer láthassák a déditatát, csináljatok vele közös fényképet, majd sok év múlva emlegethetitek, hogy még láthatta őket pedig nem sokkal később el is ment. Párodnak mondd el, hogy anyósodék most egy másik emberért a felelősek, a déditatáért. Ha tényleg valami baj történik, akkor nem tudnak a lányokra odafigyelni úgy, ahogy a feleséged is szeretné, nem tudnák - akaratukon kívül - garantálni, hogy tényleg mindig vigyázni fognak rájuk. Mert most egyszerűen nem tehetik meg ha egy ilyen beteg ember van mellettük.

Próbáld elmagyarázni a párodnak, hogy mennyire rossz lenne az anyósodéknak, ha véletlenül történne valami baleset a lányokkal, még ha csak kisebb is, mert anyósodéknak éppen az idős rokonnal kellett foglalkozniuk. Értse meg, hogy az anyukájáék éreznék magukat utána rendkívül rosszul, talán később ők nem is mernének a lányokkal lenni - vagy a párod nem tudna többet bennük megbízni. Hiszen a gyerek kiszámíthatatlan, az ikrek meg pláne. Most nem hozhatjátok anyósodékat olyan helyzetbe amit esetleg nem tudnának megfelelően kezelni. Mondd el a feleségednek, hogy itt nem csak arról van szó, hogy a lányoknak nem jó ez a helyzet, hanem magának anyósodéknak sem kellene most ekkora terhet, felelősséget bevállalni. Ebben most a párodnak kell felelősen döntenie és az anyjáékat ettől megkímélnie. Majd mennek a lányok később oda hosszabb időre, ott alvásokra. Azt senki sem szeretné, ha most esetleg olyan rossz érzés alakulna ki a kicsikben, ami miatt később, amikor már erősebb lesz a szavuk (és ez csak 3-4 évre van, hidd el), akkor ők ne akarnának majd ott maradni anyósodénál.

Te meg ígérd meg neki, hogy többször is lementek 1-1 napra anyósodékhoz, hogy láthassa az unokáit. Akkor ez mindenki számára örömteli dolog lesz.

Azt kérdezed, gonoszság-e megtagadni egy haldoklótól, hogy láthassa a dédunokáit?

A leírásban szó sincs arról, hogy a haldokló akarná a gyerekeket 0/24-ben maga mellett tudni, hanem a nagymama. A kérdező ettől zárkózik el, jogosan, hiszen volt rá példa, hogy a gyerekeket nagyon felzaklatta egy baleset a dédipapával. Szó nem volt arról, hogy látogatni nem akarja, ne legyél már kretén, de a nagymama se százas, ha erőlteti, hogy ennek kitegyék a két gyereket! Nem és kész. Gondolom, a gyerekek se akarnak odamenni egy hétre, különben nem lenne kérdés, akkor meg?

#14: Normális vagy? A haldokló szemszögéből: miért nem elég, ha rendszeresen meglátogatják? Szó se volt róla, hogy megtagadják. Csak azt, hogy ebben a helyzetben napokig otthagyják őket.

Nem szabad ekkora gyerekeket így, ebben a formában ennek kitenni!

Én az irányban mennék: menjünk gyakrabban, egész napra, segítsünk, ahol tudunk.

De nem hagynám ott egyedül őket napokra.

Egy idős emberrel vannak gondok, de attól hogy szellemileg nem friss és esetleg 1x hány valamilyen kajától, attól még 10 évig elélhet.

Én gondoztam 82 éves, elbutult öreget, tudom mi az!

Az biztos, hogy mellette nem akartam volna még 2 gyerekre felügyelni és azokat is ellátni, az tuti!

Mivel nem mi vagyunk a körzeti orvos, ezért nem tudhatjuk, hogy a dédipapa milyen állapotban van és meddig fog élni, ahogy ti sem.

A betegség vagy az elmúlás az élet velejárója, ebben semmilyen misztikus dolog nincs. Annak alapján hoznám meg a döntést, hogy a gyerekek akarnak e menni vagy sem.

10-es! Tr aztán megragadtad a lényeget. Éppen két hete van szünet. Június 15. volt hivatalosan a tanév utolsó napja, számos iskolában az utolsó 2-3 napra már tanítás nélküli napot rendeltek el.

A kérdésre válaszolva:

Mit szeretnének a gyerekek?

Mert egyetértek néhány válaszolóval. Arany középutat kell megtalálni, mert az sem járja, hogy teljesen elszeparalni a gyerekeket egy haldoklótól, hiszen ez az élet része, mindenkinek meg kell ismernie, hogy múlunk el.

Azt sem tartanám óriási traumanak, hogy egy hétig veletek aludtak, ez örömteli, hiszen feldolgozásra kerültek a látottak.

Anyóst is megértem, hisz neki most iszonyú nehéz 0-24ben ápolni a tatát, az unokák jelentik az egyetlen dolgot, amiből erőt meríthet.

Kezdjük ott, hogy mivel egy gyereknek gyakorlatilag 0 döntési joga van, ezért a szülő feladata jól dönteni helyette és megvédeni őt, tiszteletben tartani az érzéseit, megvédeni a lelki sérülésektől.

És hozzátenném, a gyerek nem egy tárgy, nem egy állat, nem egy hobbiból tartott kiskedvenc akit csak úgy oda passzolunk mert olyan cukimukik. Még állattal sem teszünk ilyet, de a gyerek egy emberi lény.

Nehéz dolog ez, mert érthető, hogy a nagyszülőnek a gyerek jlenti az örömöt. De az a gyerek nem az ő gyereke, ne az jelentse már az egyetlen örömforrást az életében.