Hogy mondjuk el 7 és 10 éves gyerekeknek, hogy a nagymami meghalt?

"A gyerekek nem fogják fel a halál visszafordíthatatlanságát"

7 és 10 évesek, és nem írta a kérdező, hogy fogyatékosok lennének. Ez a "gyerek úgyse fogja fel" csak arra jó, hogy a felnőttek megnyugtassák magukat. Ötéves voltam, amikor óvodástársunk meghalt balesetben, pontosan tudtuk, mit jelent.

Én gyerekpszichológussal konzultálnék, rokon gyereket is vitték az apja halálakor. (érdekes, hogy a pszichológus kifejezetten javasolta, hogy a temetésre vigyék el a gyereket, maguktól nem vitték volna a családtagok)

Teljesen természetesnek kéne venni a halált. Szomorú, de elkerülhetetlen és természetes következménye az életnek. Namost, úgy érzem, nálatok a felnőttek sem képesek erre, így sokkal nehezebb lesz.

Szóval igen, már most el kéne mondani, hogy nagymama súlyos beteg, ebből a betegségből már nem fog meggyógyulni, meg fog halni. Aztán, amit kérdeznek, arra válaszolni.

Egyszerűen és tárgyilagosan kell beszélni, kerülni kell az érzelmi túlfűtöttséget, lehetőleg ne sírja el magát előttük az, aki erről beszél.

A halálról már gondolom kisebb korban is beszéltetek. Ha az ember elmegy a 3-4 éves gyerekével temetőbe, már akkor szóba kerül a halál.

Már azt sem értem a betegséget miért kell titkolni előttük. Gondolom ök is látják hogy a nagyi leépül, egyre szarabbul van. Ök nem kérdeznek? A halált is könnyebb lesz neki elfogadni, ha tudják, látják hogy beteg.

Nálunk a dédimama épül le folyamatosan. De az 5 éves lányom is tudja, látja. Sőt segít a dédinek a maga módján. Megyünk hozzá rendszeresen, és a kislányom is segít kitakarítani, rendet tenni, mert a dédi már öreg, beteg és nem tudja megcsinálni. Segít a dédinek a heti gyógyszeradagoló kikészítésében. Szóval látja és amíg elfogadható állapotban van a dédi fogom is vinni a lányomat. Szerintem nem baj az ha látja, hogy ez is az élet része.