Mi a megoldás akkor, ha a nagymama mindig túl sok ételt csomagol?

Nekünk is ilyen problémánk volt, csak anyósommal, és nem elhoznunk kellett a kaját, hanem ő hozta mindig mikor jött, és az nem volt ritkán. Egyszer én, többször pedig a fia mondta meg neki, hogy köszönjük, de ne. (Mi annyira besokalltunk tőle, hogy úgy éreztük, egyszerűbb lesz az életünk, ha egyáltalán nem hoz főtt kaját, egy falatot sem. Egyéb dolgokat szokott hozni, feltalálja magát, úgyhogy az adományozás öröme végülis valamennyire megmaradt neki.)

Volt sok-sok próbálkozása, még sokáig kérdezgette, hogy mit főzzön, mit hozzon, volt hogy elrejtett egy ételhordó levest a csomagban, amit hozott, anélkül hogy megkérdezte volna, kell-e, nehogy nemet tudjunk mondani :D.

Minden visszautasításnál lehorgasztotta a fejét, és olyan arccal nézett, mintha halálos katasztrófa történt volna. Aztán nagyjából túl lettünk rajta. Nem mondom, hogy teljesen hozzászokott, de már nem vészes.

Én az ételhordós résszel is úgy együttérzek :D! Utáltam őket feleslegesen mosogatni, miután kidobtam belőlük a feleslegesen hozott ételt, ráadásul alig lehet kimosni belőlük a zsírt, és valahogy különlegesen büdösek tudnak lenni, csomó helyet foglalnak, aztán még hurcolásszad őket vissza, mikor te nem is akartad az egészet... Nem nagy dolog, persze. De lenne kedve elmosogatni helyettem annak, aki szerint nem nagy dolog?

Én is csak azt tudom mondani, hogy csak annyit hozzatok el, amennyi kell, és ezt könnyebb úgy kivitelezni, ha nem várjátok meg, míg ő bepakolja, hanem közlitek, hogy ti csomagoltok magatoknak. Minden egyes alkalommal mondjátok el, hogy nem tudtok annyit elfogyasztani, kétnaposan már nem is esik jól, és nyugodtan mondjátok meg, hogy sokszor landol egy része a kukában, ezért kéritek, hogy ne főzzön ennyit, mert így sajnos csak kárba megy, pazarlás. Nem kell ezeket mérgesen, agresszívan, vagy bármilyen formában bántó hangsúllyal mondani, de muszáj egyenesnek lenni, kimondani amit ki kell, különben sosem érti meg. Valószínűleg így is nehéz lesz.

A válaszolók egy része nem érti: szép dolog az adományozás, de a gyakorlatban senki nem akar mások konyhamalaca lenni. Próbálják ők végigjárni a szomszédságot, és rendszeresen megkínálni őket kajamaradékkal, nem hiszem, hogy kérik. A szegénysort sem kilincselném végig ezért, és nem lépnék elő önkéntes ételfutárrá másodállásban, milliószor egyszerűbb és értelmesebb megbeszélni a mamával, hogy ne pazarolja a pénzt, munkát, időt, hanem csináljon csak feleennyit. Nem fog belehalni, sőt neki is, és nektek is csak kényelmesebb lesz a helyzetetek, ha elfogadja.

Lefagyasztani is hülyeség az olyan kaját, ami gyorsabban gyűlik, mint ahogy fogy, akinek meg nem is ízlik a fagyasztós étel, az hadd ehessen már olyat, amilyet szeretne. Aki inkább vetene veled egy fagyasztóládát, arra nem is tudom, mit mondjak. :D

“Ráadásul az ételhordókat is mindig ki kell mosni, és visszaadni legközelebb.”

Mi lenne, ha nem vinnél ételhordót? Például?!

Amúgy mélyhűtőd van?

Mondtad neku, hogy ne készüljön olyan sok étellel?