Szülő látogatás mellett hogyan van időtök másra?

#1es vagyok

Gondoltam, hogy magad se tudod. A gyerekek nagyon jó kérdéseket tudnak feltenni,vagy olyan egyszerű megoldásokkal állnak elő, amire szülőként is csak azt lehet sokszor mondani, hogy igazad van.

A te gyerekednek is igaza van. Miért is mentek örökké? Senki sem tudja, de senki nem szereti ezt így már.

Csak önmagamat ismételni tudom, állj bele a vitába ha kell,bár szerintem értelmes felnőtt emberek megértik.

Ami biztos, hogy nem normális, hogy ennyit jártok a szüleitekhez, és tényleg semmi közös programja nincsen a családnak.

Kérdés miért is? Nem lehet, hogy kettesben a férjeddel nem is igazán érzitek jól magatokat?

Esetleg, ha pl 2 hónapig minden hétvége tietek lenne, akkor mi történne?

Eddig a gyereket senki nem hívta szombaton vagy vasárnap szülinapi partira? Senki nem látogatott meg titeket hétvégén?

Nem mentek el ott a környéketeken egyet sétálni, bicajtúrára? Mozi?

Nekem ez iszonyat stresszes lenne, hogy minden hétvégén cuccolás a mamihoz. A nagyszülöknek meg szerintem azért ez anyagilag is terhelö. Mind étel mind rezsi fogyasztásban megnyílvánul.

Vagy a házasságotkkal van a baj, vagy nagyon de nagyon nem szerettek ott élni ahol éltek.

A gyerek már elég nagy ahhoz, hogy igénye van a kortársaival való programokra. Ez felülírja a nagyszülő hisztijét. Ő is volt gyerek, haggya most az unokát is kipróbálni magát. Ha meg őt is kötelezték dolgokra, akkor annál inkább engednie kéne.

Ilyet nem mondanék a gyerekemnek, hogy a nagyi miatt nem élvezheti a hétvégét, ha már ő maga fogalmazza meg, hogy teher neki az utazás. A dolgok változnak, mindenkinek el kell fogadnia. Neked pedig kiállnod kellene a gyerekeid mellett, nem tiltani a vágyott a dolgokat.

A szüleimmel 1 városban éltünk amikor kicsik voltak a gyerekek. Még hozzájuk sem mentünk minden hétvégén. Anyósomékhoz havonta 1x mentünk, ott is aludtunk, mert messze volt. Most 5000 km-re élünk. Évi 2x megyünk haza, igaz, akkor hosszabb időre. ők évi 1x jönnek ide. Apukám 84 éves, tehát nem fiatal, mégis elrepül ide.

Hétköznap munka, ovi, hétvégén rokonlátogatás. Nincs is semmi szabadidőtök. Ezen sürgősen változtatni kell.

Elérkeztetek ahhoz a ponthoz,amikor a gyerekeknek nemcsak különóra,sportolás,barátok szükségesek.

Meg lehetne oldani,hogy a szülők közelebb költözzenek hozzátok?

Természeteen van. Felnőtt emberek vagyunk, és nem mi mászkálunk a fél rokonsághoz, ha ha valaki meg akar keresni bennünket, az tudja, hogy hol van a telefon és a lakás. Bejelentekzik, kap egy időpontot, és találkozunk.

Ha a nagyszülők nem jönnek, mert öregek, akkor lehet velük levelezni (van internet is meg toll-papír is), karácsonykor pedig körbe lehet látogatni a családot.

Titeket úgy ugráltatnak, mint a Puppet Master a babáit. Felnőtt emberek ezt másként rendezik. Elször is megtanulják azt a szót, hogy "nem".

"Visszakérdeztek, hogy miért kell állandóan menni, miért nem mehetnek ők is a barátaikkal sportolni?"

Ha - és HA - egyáltalán válaszra méltattam volna az ilyen önző és agresszív embert, akor azt mondom neki, hogy "azért, mert ez nekem fontos és a barátaimnak - és nem neked, kedves XY". És ez az ÉN életem, nem a tied.

Nézd, meg kell taulnod első körben nemet mondani bűntudat nélkül. Aztán kialakítani a saját életedet és meghúzni a határokat. Első a családod (a közvetlen), a férjed, a gyerekeid, aztán a barátaid, aztán a valahai családod, aztán hátul a távolabbi rokonok.