Ez mennyire normális?
Nagymamám egy ideje folyton csak szapul. Semmi nem jó neki, ami velem kapcsolatos. Kritizálja az öltözködésemet, azt hogy hogy kezelem a férjemet (szerinte túl bunkó vagyok hozzá, ami hulyeség, pl. túl bunkón dobom elé a papucsot :D), minden alkalommal el kell mondani, hogy száraz a hajam, úgy nézek ki mint egy terhes (hasra hízom, mit csináljak) stb. De nem csak megjegyzi, hanem ezeken lovagol, és másról nem is képes beszélni velem. Pl: felhívtam, hogy elment-e abba a ruhaboltba, amit kinézett magának, és ott talált-e valami jót magának. Erre válasz nélkül elkezdett ömleni belőle, hogy ő mennyire rosszul van ettől a mai skinny farmer divattól, mennyire "undorító". De ilyen kirohanás szerűen. Erre mondtam neki, hogy ja kicsit én is már meguntam (ami nem igaz :D). Erre szinte csalódottan fogott kérdőre, hogy de hát legutóbb olyat vettem...(most más témát kell talánia, hogy szapulhasson). Még egyszer megkérdeztem tőle, hogy vett-e valamit, de nem válaszolt, aztán feladtam. És mostanság így megy minden alkalommal, ha beszélünk, ha én A, akkor ő tuti B. Ha én rózsaszín muskátlit ültettem, akkor mindenképpen meg kell jegyeznie, hogy az nem olyan mutatós, mint a piros. Amikor a férjemmel ott vagyunk nála, akkor is folyton lehord meg kioktat a férjem előtt. Már olyat is simán csinál, hogy a "számba adja" az ő rosszindulatú gondolatait, és annak alapján korhol le. Alkotott valami képzeletbeli háromgyerekes anyuka mítoszt, amihez képest én mindig csak egy nulla lehetek. Nem hagy ki egy alkalmat se arra, hogy célozgasson, hogy én mekkora 0 vagyok, hogy 35 éves koromra nekem még nincs gyerekem. Ha azt mondom, pl. hogy nem volt időm fodrászhoz menni (mert dolgozok), akkor hozzámvágja, hogy bezzeg a háromgyerekes anyuka mindent el tud intézni, akkor nekem is menni fog. Folyton kioktat a viselkedésemről, szerinte hogy kellene egy feleségnek viselkednie a férjével, és mindezt a férjem előtt.
Egyszer fogtam magam és őszintén felsoroltam neki, hogy miben nem értek egyet a viselkedésével, és kikérte magának és szerinte nem vagyok normális, képzelgek, meg üldözési mániám van, neki igenis joga van mindenről elmondani a véleményét (ami érdekes módon az esetek 99%-ban negatív, ha rólam van szó, és amúgy meg szerintem létezik udvariasság is, tartsa magában a véleményét, és ne rontsa el más örömét) Majd folytatja tovább a többi látogatáskor. Ha ott vagyunk nála velem jóformán nem is beszél, csak a férjemnek teszi magát, és csak magáról beszél neki végig. A múltkor meséltem neki, hogy nagy levesfőző projektbe kezdtem, mert a férjem nagyon szereti a leveseket, és szinte már csalódottan reagált a hírre (nem ő lesz a number one ezen a téren).
Volt olyan, hogy felhívott vasárnap 2 órakor valami mondvacsinált hulyeséggel, majd úgy fejezte be a beszélgetést, hogy megy vissza sorozatot nézni, mi meg ugye már készülünk a holnapi munkára (??? pedig tudja, hogy utálom a munkahelyemet, de eszembe kellett juttatnia vasárnap délben...) Ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy unja már magát hétvégén, és most jót szórakozott egy kis szúrkapiszkával.
Úgy újságolta el egy rokongyerek születési hírét, hogy a végén hozzátette, hogy én akkor csak pihenjek tovább...(míg mások gyerekszüléssel fáradoznak)
Ezek a dolgok mennyire normálisak? Azon gondolkozom, hogy megszakítom a kapcsolatot vele végleg, se telefon se látogatás. Ha évente kétszer muszájból felhívom telefonon, meg mondjuk egyszer elmegyünk, neki az is bőven elég, és végig szapul azalatt is, majd elvan az "élményeivel" a következő alkalomig. De minek foglalkozzak vele csak illemből, ha egyáltalán nem érzem jól magam a társaságában? Pláne ha lesz gyerek, nem akarom, hogy azt lássa, ahogy folyton lekezel. Csak ha meg teljes képszakítás, akkor még arról se fog értesülni, hogy gyerekem született, ami tök durva, így belegondolni. Amúgy anyukám már évek óta nem tartja vele a kapcsolatot (anyósa), mert előtte már hamarabb kimutatta neki az igazi arcát, minden csak arról szólt, hogy ő a number one, anyukám meg egy sz*r, én pedig sokáig nem hittem neki. Köszönöm aki végigolvasta, és válaszol!
Én pont ezek miatt a dolgok miatt nem beszélek 10 éve öreganyámmal. Ne érezz szégyent, ha te is mellékeled.
Nekem nem kell tőle semmi, nyugodtan vegyen ki a végrendeletéből is, a temetésén sem leszek ott.
Attól még, hogy vérrokonok valakik, nem kötelező szeretniük egymást.
Hát igen, sajnos mondhatnánk, hogy az időskori házsárt. Szerintem ehhez kell még egy lényéből fakadó rosszindulat. Az eredmény az amit leírtál.
Hosszú lenne mindent leírni. Sajnos az idősebbeknél gyakran előfordul, hogy nem találják a hangot egy másik generációval. Rokonságban sajnáltatják magukat, Neked meg főhet a feje mi a helyes és mi nem. Leírásodból itélve számomra az jön le, hogy a mamába nem kevés rosszindulat van. Ez persze lehet alap vagy az élet tette ilyenné, de sajnos ez a Te problémádon nem változtat. Gondolom nem tudod és nem is akarod teljesen megszakítani a kapcsolatot, én viszont erőteljesen lekorlátoznám a látogatások számát. Látogassa az aki jó a számára. Ha folytatod rámegy a boldogságod a mindennapi életből. Figyelj ha már a gyakori kérdéseken próbálsz tanácsra lelni....
Ja, és ebbe a leírásba benne van sajnos egy nagyon hasonló saját tapasztalat.
Nem normális(!), de mai világot nem értő (pontosabban érteni nem akaró) időseknél meglehetősen gyakori.
Kérdező: Két út van. Bocs, három. 1. Nagy önuralom, és a mondandóját elengeded a füled mellett. Ez nem mindenkinek megy, néha még a saját anyjával szemben sem. Ha a kárálásának a beszélgetés után 15 perccel vagy a látogatás után 30 perccel nincs hatása rád, akkor próbáld meg ezt!
2. Konfrontáció: A nagymama is ember, és mint ilyennek el szabad mondani, hogy ha úgy érezzük méltatlan a viselkedése velünk szemben. Ha megsértődik, az ő baja. Tanuljon belőle! Nem csak ő tud - indokolatlanul - negatív lenni veled szemben, te is lehetsz indokoltan.
3. Kapcsolatminimalizálás: Vagy magadtól választod, vagy kénytelen vagy, ha az első kettő nem jön be.
#1: Milyen plusszt ad a Kérdező életéhez, hogy a nagymama a földön van még? Azon kívül persze, hogy a Kérdező édesanyját bizonyos rossz érzések - egyelőre - nem érik emiatt. Lehet, hogy a kérdező anyját is szekálja? Miért kellene ennek örülni? Ment a piros kéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!