Minden nagyszülővel ilyen nehéz kijönni?
Ha vendégségbe megyünk hozzájuk, minimum 2 éjszakára, mert másik országban élnek. A mamám folyamatosan a kajával erőszakoskodik, már a reggelinél úgy érzem, hogy egész napra jóllaktam, és a nap további részében állandó vita tárgya, hogy mit, és mennyit eszem. A papa folyamatosan alkohollal tömi a páromat, aki nem szeret inni, múltkor is szerencsétlen már öklendezett, annyira nem esett jól neki. És ha megmondja, hogy nem kér, akkor felháborodás van, és csak azértis teletöltik a poharát.
A papa nárcisztikus személyiség, folyamatosan hosszú anekdotálás megy, véget nem érő történetek jönnek, amiket ezerszer hallottunk, és ha véletlenül másra is terelődik a szó, mindig visszatereli a témát önmagára. Többnyire azt szereti, ha a vendégei nézőközönség módjára hallgatják őt.
A mamám folyamatosan cikizi a "modern" dolgokat, és lesajnálóan beszél a minket érdeklő dolgokról. Úgy érzem, rettenetes nehéz velük normálisan elbeszélgetni, még ha hagynak is szóhoz jutni minket, abból nem sok jó sül ki. Az egész ott töltött idő alatt feszengünk, és nem tudjuk elengedni magunkat, estére olyan fáradt szoktam lenni, hogy idő előtt elvonulnék kipihenni őket.
Annyira irányítani akarnak mindent, hogy már most előre harc van abból, hogy meddig maradunk, mikor, és mivel jövünk majd haza, pedig még el sem indultunk. Most ha azt mondom, hogy felnőtt 30 körüli emberek vagyunk, lehet nem hiszed el. És hiába próbálnak mindig nagyon kedvesek lenni, hazafelé elég megtört állapotban vagyunk mind a ketten.
Egyébként évente egyszer megyünk, szóval ki lehet bírni.
Nektek milyen, amikor nagyszüleiteknél vagytok?
válasza:Én nem mennék olyan helyre, ahol így kimerítenek. A saját anyámhoz sem járok emiatt. A nagyszülőkhöz még úgy sem.
30 évesen legyen már eszetek, hogy nem mentek oda.
válasza: válasza: válasza:Belépek hozzájuk, nagyapám gúnyosan megjegyzi, hogy "itt a röfi, vágósúlyban van!" (nem, nem vagyok túlsúlyos). Ebéd közben is folyton ezt hallgatom, hogy "csak ennyit vettél? Mi van, diétázol röfikém, ez nem ment meg a levágástól".
Egész végig vagy ezzel humorizál vagy a gyerek kérdéssel terrorizál erőszakosan. "Mikor jön már a dédunokám? Ha 8 gyereket akartok, akkor most kell... A gyerek a legszebb dolog az életben!" - itt megjegyezném, hogy az egész család utálja a gyerekeket, csoda hogy mindenki felnőtt. Ja, és nem akarunk gyereket pont ezért, mert mi is nehezen viseljük el a párommal. De nagyapám simán torkon ragad és megráz, ha ezt mondom neki, hogy én még ehhez is kretén vagyok, hogy felfogjam, majd ver belém egy kis értelmet. (igen, ez volt az utolsó látogatásunk)
Nagyim mártír, aki ezért elvárja a bálványozást, hogy minden róla szóljon, minden beszélgetésben hálásan köszöntgesd meg, hogy babaként egyszer bepelenkázott bokros teendői mellett, mennyi mindent áldozott rád. Ha ez nem így történik, akkor visítva kiabál, tányérokat törve, hogy ő nem ezt érdemli, ő mindent megadott nekünk (vannak tesóim), hálátlan dögök vagyunk.
Bár szülőket nem kérdeztem, de ők is pokoliak. Anyám egy az egyben a mártírszerepet öltötte magára, akitől annyit nem lehet kérni finoman, hogy a felette lévő poharat nyújtsa át, mert rögtön kifakad, hogy ő nem csicska, majd levágja a földre a poharat, hogy ez is az én hibám.
Az apámhoz meg nem szabad szólni egyszerűen.
25 éves vagyok egyébként.
Nálunk 8s ez van, bár én fiatalabb vagyok.
Nem nagyon tartom velük a kapcsolatot.
#5
Ez nagyon durva!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!