Miért viselkedik furcsán a nagymamám, hogyan lehetne megnyugtatni?

Mamával (édesanya), nagypapával beszélgetek valamiről beleszól, mondja az igét, úgy, hogy nem is egy szobában vagyunk (mindegy mi a téma), szépen megkérjük, hogy ne szóljon bele, ez nem tetszik neki és elkezd személyeskedni, számára előnyös dolgokkal takarózni, mindezeket valamikor ordítva kioktató stílusban mondja.

Szeretethiányos, valaki nem szereti, nem becsüli meg főztjét, egyéb háziasszonyi dolgait haragra gerjed és nem tudja abbahagyni az üvöltözést, valamikor ezeket meghallja a nagypapa és ő is beleszól, mondja a maga verzióját (nem eppen nyugtat).

Mindig mindent tudni akar, valamit nem mondunk el neki, hogy hova megyünk, mi történt velünk a tanulásban/melóban fel van háborodva, valamikor a papa is, de ő nem olyan vészes.

Egyszóval a nagyi könnyen dühbe gurul, csapkodja a tárgyakat, senkit nem becsül, okoskodik, kioktat, üvöltözik, csúnyán beszél, túlságosan kiváncsi, szeretethiányos, hogyan lehet rajta eligazodni és megmondani neki mi a normális életfelfogás?