Irigy lennék csak mert másként bánnak vele mint régen velem?

Nagyjából 2 éve kaptam magam azon, hogy nagyon rosszul érint ahogy a nagyapám a másik unokájával törődik. Bánt a dolog,mert emlékszem hogy az én edzèseimre sosem jött el,nem dicsekedett velem, holott én voltam az a kislány akit 8 évesen az apja elhagyta,külföldre ment és azóta sem tudok róla semmit. Nagyon hiányzott, sírtam rengeteget, legalább karácsonykor kapnék egy kèpeslapot , szülinapra egy telefonhívást, de semmi. Egyke vagyok. Mindig is magányos voltam, valahogy barátokat sem sikerült találnom magamnak.

Jót tett volna a lelkemnek ha legalább a nagyszülők felől kapok egy kicsivel több figyelmet, szeretetet. Amit én kaptam a nagyfatertól 6-7 éves kislány létemre az egy jókora pofon volt valami apró szóváltásból adódóan, de arra emlékszem hogy annyira megmaradt bennem hogy elájultam .

A lényege ennek az egész dolognak, a kisfiú most el van kènyeztetve , fèlèvente anyja, apja sorra veszi neki az okostelefonokat amire nem vagyok irigy, én inkább egy természetben járkáló csajszi vagyok , biztosan maradi meg minden de lényegesen több figyelmet és szeretetet kap. Minden róla szól. Mikor lesz a következő foci torna,meccse, szülői értekezlete, mit főzzünk neki hogy meg is egye mert baromi finnyás , ilyen-olyan márkás ruha most komolyan, miért tesznek ennyire különbséget? Mi lehet ennek az oka? Ennyire èrtèktelen lennék?