Szoktatok még a mamátokra, papátokra gondolni, vagy sírni miattuk?

Nagypapám rettenetesen hiányzik. Az egyetlen jólelkű ember volt az átkozott famíliámban, és neki kellett elmennie. Mai napig sírok, pedig már 8 éve nincs köztünk.

Nem, soha nem vagyok az az érzelgős fajta és sosem volt túl különleges kapcsolatom nagyszüleimmel.

Nagyapám másfél éve halt meg. Nagyon sok jó emlék/sztori szokott eszembe jutni, és akkor mindig rámtör... 26f

A temetésen megszólaló harangokig nem tudtam felfogni, hogy elhunyt. Azóta amikor óránként kongatják mellettünk, majd belegárgyulok. Eltelt bő 12 év, s nem tudom feledni, nem is akarom, viszont ez bizony sírással, lelki fájdalommal jár.

Édesapám sok éve meghalt, de most amikor eszembe jut, nem sírok, hanem mosolygok, ahogy látom amgam előtt az arcát, olyan csodálatos ember volt. Öröm rágondolni. Beszélgetek vele, ha valami megoldandó kérdés merül fel bennem, és a lelki fülemmel hallom, ahogy azon a bölcs hangján mondja, amit valóban mondott volna nekem arról a dologról.

Az elmúlt 2 évben mindkét nagypapám meghalt sajnos és megmondom őszintén sokkal többet gondolok rájuk most mint amikor még éltek. Ez lehet rosszul hangzik, pedig nem tojtam a fejükre akkor sem mikor még éltek ,nagyon szerettem őket ,látogattam és telefonon is felhívtam őket időnként . Nagyon rossz érzés hogy már nem tehetem és nagyon sűrűn eszembe jut ez és olyankor mindig rámjön a sírás :( aki teheti tényleg keresse és szeresse őket míg lehet mert később még fogja bánni ha nem teszi :( 💔

Nekem nagyon jó kapcsolatom volt/van a nagyszüleimmel. De már csak egyik mamám él közülük. Sokszor eszembe jutnak, főleg mamám és az egyik tatám, akikkel a legtöbb időt lehettem együtt, bár számomra az is kevés volt. Nem egészen 18 és 12 év.. Sajnos másik tatámmal csak 8 év jutott nekünk. Szerintem minél tovább vannak az életedben, annál fájdalmasabb ha meghalnak, mert egyre több közös emléketek lesz. Persze ha közel álltok egymáshoz. Szerencsére ez nekem mindannyiukkal megadatott. Sírni már csak nagyon ritkán szoktam, de ha elmegyek a ház előtt, ami az övék volt, mindig összeszorul a szívem. Érdekes viszont, hogy mindegyikük halálára teljesen másként reagáltam. Bár ez valószínűleg azért van mert midegyiknél más életszakaszba voltam, mikor meghaltak.