Normális, hogy a nagyszüleim haza akartak vinni, mert nem vettem fel a telefont?
Engem a nagyszüleim nevelnek, bár anyukámmal is tartom a kapcsolatot, ő csak látogatni szokott jönni, mert tőle elvettek. A papámról tudni kell, hogy nagyon szigorú, nem tűri a visszabeszélést, és az van amit ő mond. A hétvégén elengedtek egyik barátnőmhöz, az volt a kikötés, ha megérkeztem hívjam föl őket. Ez a barátnőm elég messze lakik, és egyedül mentem busszal, ezért aggódtak. A helyzet az, hogy elfelejtettem fölhívni őket. Amint megéreztem, csak ledobtam a táskám és mentünk is ki a kertbe, teljesen megfeledkeztem, hogy telefonálnom kell. Mint később kiderült, ők próbáltak hívni, de nem vettem fel, mert nem hallottam, mert bent volt a táskámban a telefon. Tudták hol lakik a barátnőm, és egyszer csak megjelentek a kapuba autóval. Papám irtó dühös volt, ő azonnal vitt is volna haza, mamám csak aggódott, végül sikerült meggyőznie papámat, hogy maradhassak.
Mit gondoltok, nem volt túlzás, hogy odaállítottak autóval? Csak jól éreztük magunkat, nem az járt a fejemben, hogy hazatelefonálgassak... Barátnőm volt, hogy napokra elment otthonról, úgy hogy anyukájának nem is szólt, én meg fél óráig nem telefonálok és jönnek utánam. Elegem van, hogy ilyen szigorúan fognak, miért nem lehetnek kicsit lazábbak??
L/16
#25-tel értek egyet (bár gondolom le leszek pontozva). Azért, mert elfelejtett telefonálni, még nem kell értemenni és hazacipelni. Teljesen jogos, hogy féltik, de ha már ennyire aggódnak érte, akkor szerintem az lett volna a normális, ha előre elkérik a barátnő szüleinek a telefonszámát, és mikor a kérdező nem vette fel a telefont, hívhatták volna őket. Természetes az aggodalmuk, de a túlféltés, meg a gyerek kínos helyzetbe hozása felesleges. A kérdező gondolom később visszahívta volna őket, és akkor leszidhatták volna, hogy tanuljon az esetből, máskor ne legyen feledékeny.
És még egy dolog. Ha ilyen könnyen kiruccantak kocsival, hogy hazarángassák a kérdezőt, illetve ennyire féltik, akkor mi a fenéért nem vitték el eleve kocsival?
Ami viszont végképp nem normális, hogy a barátnőd meg napokra eltűnik úgy, hogy nem is szól. Az ő szülei rosszabbak, mint a kérdező nagyszülei.
Egyrészt nem értem, hogy lehet elfelejteni azok után, hogy ezzel a feltétellel engedtek el. Másrészt ha feledékeny vagy, használj emlékeztetőt! Be lehet állítani a telefonon, van egy csomó alkalmazás. Vagy akár egy sima ébresztőt is beállíthatsz kb. arra az időpontra, amikor megérkezel, és akkor nem felejtesz el hazaszólni. Majd ha dolgozni fogsz és a főnököd kér meg, hogy hívd fel valamilyen ügyben, azt is el fogod felejteni és lerendezed annyival, hogy "nem tehetek róla"?
Azt viszont nem értem, hogy ha a nagyszülőknek nem okozott gondot odamenni autóval, akkor miért nem eleve ők vittek el a barátnődhöz. Pláne hogy ennyire önállótlan vagy.
Azoknak, akik nem értik, hogy miért nem vitték el:
többek között pont ott kezdődik egy gyerek önállóságra nevelése/szoktatása, hogy nem visszük el mindenhová, akkor sem, amikor nem lenne semmi akadálya, viszont bizonyos szabályokat be kell tartani - mint az élet oly sok területén, nap mint nap.
Itt most a nagyszülők teljesen helyesen, a lehető legjobb korban megadták a lehetőséget az unokának, hogy elkezdjen valamilyen mértékben önálló lenni, és ezt olyan feltételhez kötötték, ami az önállóság mellett a felelősségvállalásra is nevel. Egyetlen egy feltétel volt, kérdező ezt sem volt képes betartani, nem kell csodálkozni, ha a közeljövőben nem fogják engedni ilyen utakra, mivel láthatóan nem elég érett hozzá. Nem is az a legnagyobb baj, hogy elfelejtett időben telefonálni, hanem az, hogy később is elérhetetlen volt. 3 gyerekes anyaként teljesen át tudom érezni, hogy ez milyen érzés, főleg egy 16 évesnél.
Saját gyerekemmel kapcsolatban van két sztorim. Mindkét esetben a már nagykorú, ráadásul fiúgyerekemről van szó. Semmiben nem volt korlátozva, egyetlen kérés volt: ha nem ér haza arra az időre, amit elvileg tervezett, akkor legalább dobjon egy sms-t, illetve legyen elérhető. Első esetben előkerült, bár én már idegroncs voltam addigra. Második esetben viszont az exbarátnője üzent, hogy kórházban van, elütötte egy autó és csak az ő telefonszáma jutott az eszébe, ezért őt hívta. A baleset éjjel történt, a barátnő dél körül üzent, addig semmit nem tudtam a "gyerekről", a kórházból sem kerestek, pedig nála voltak az iratai. Ellenségemnek sem kívánom, hogy ezt átélje, még felnőtt gyerek esetében is borzalmas érzés volt, hát akkor milyen lehet, amikor egy 16 éves kislányról van szó?
"ha elfelejtettem arról nem tehetek. Nem szándékosan nem hívtam őket."
Elhiszem. Ők is biztos elhiszik. De attól még pont ugyanúgy izgultak érted, ugye érted? Mindenesetre egyelőre még csak itt tartasz: könnyen kimegy a fejedből az ilyesmi. Majd ha már ott tartasz a felelősségérzet dolgában, hogy hosszú hónapok elteltek úgy, hogy egyszer sem felejted el, hogy mit ígértél, hogy sose hagytad őket feleslegesen izgulni, hanem mindig még azelőtt megnyugtattad őket legalább egy gyors rájuk csörgéssel, hogy tényleg aggódni kezdtek volna, akkor egyre ritkább rájuk telefonálás is elég lesz, meglátod.
Gondolom ezután nem várod el hogy ők betartsák ha megígérnek bármit is...
Fordítsuk me ga helyzetet. Elmész egy buliba megígérik hogy érted mennek, mert csak mondjuk reggel hatkor van busz, a buli meg háromig tart. Te várod őket de nem jönnek. Nem tudod elérni se őket, így a hajnali busszal kell hazaemnned, és mondjuk 3 órát fagyoskodni kint, ha tél van. Nem tudhatod nem-e baleset érte őket és meghaltak, mert ugye a telefont nem veszik fel. Mikor hazaérsz ők békésen alszanak és mikor megkérdezed őket hol voltak csak vállrándítva annyit felelnek elfelejtették ők erről igazán nem tehetnek. Te se haragudnál rájuk, tök normális dolognak tartanád?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!