Az édesapám rákos, szerencsére nem annyira súlyos, csak 2. stádium, de akkor is rák. A kezelés idejére hozzánk költözne, (cca 5 hét) de a férjem nem engedi. Mit csináljak?

Az édesapám 80 km re lakik tőlünk, Pesten lenne a kezelés, így is vonatoznia kellene, de csak egy órát, ha el tudnánk helyezni, és nem kellene a kórházba befeküdnie.

Valójában nem is csak hozzánk költözne, hanem hozzánk és a nővéremékhez felváltva. 2 szobás lakásban élünk a férjem szerint ez nem alkalmas arra hogy még ő is itt legyen. Itt műtötték a helyi kórházban, mikor kijött, már 2 hetet volt itt, ápoltam, még felülni sem tudott normálisan, 30 centis vágás van a hasán. Van egy 2 éves babánk, de kihoztuk a mi szobánkba. Most apu a nővéreméknél van, hét végén jönne vissza, de a férjem nem engedi. Megmondta hogy vagy ő vagy az apám, mert ő nem kerülgeti a lakásban. Kit válasszak????? Szeretem a férjem, de nem tudom megtenni amit kér tőlem. Az ő javaslata hogy hagyjam a nővéreméknél végig, ami nem fair szerintem, nekik is babájuk van, 1 éves, vagy vegyek ki neki albérletet.

Hogy álljak az apám szeme elé, hogy nincs helyed nálunk? Az anyám már nem él, rákban halt meg 5 éve, azt is végig kellett csinálni, apunak nincs senkije rajtunk kívül.

A lakásunkhoz apu adott 3,6 milliot, ami lehet hogy részletkérdés, de így még kevésbe fair vele szemben.

Már mindent próbáltam, szép szóval, kéréssel, próbáltam mindenhogy, nem hajlandó.

Ha ezt megtetetné velem, már nem tudnék úgy nézni rá, mint előtte, valami eltörne, és magamat is leköpném. Nem tudom megtenni és kész. Apu beteg, most azzal kellene foglalkoznia hogy meggyógyuljon és nem ilyesmivel. Ha valami bántja, úgy reagál hogy nem eszik. Már így is csont és bőr, nagyon sovány. A férjem azzal fenyeget, hogy majd ő felhívja és megmondja neki hogy lássa be hogy nincs itt elég hely számára ( 56 m2- 3 felnőtt és egy baba). Megmondtam neki, ha megteszi, azonnal beadom a válópert, és ezt komolyan is gondolom. Egy világ dőlne össze bennem, hogy az, akit szeretek, aki a férjem, aki a gyerekem apja, árt annak- szándékosan, és akarattal, akinek az életemet köszönhetem, aki felnevelt és akit nagyon nagyon szeretek. Mit tennétek????