Agresszió és indulat kezelés?

Ez csak akarat kérdése, ha akarod dühöngsz, ha akarod nem.

Sport persze, hogy nem elég, mert nem akkor sportolsz, mikor dilizel.

Nyomd a fejed hideg víz alá, hátha bejön.

Pszichiáter!

És nem viccnek szánom!

A férjemnek ugyanez a problémája. Már gyerekkorában is agresszív volt. Még az apját is megütötte.

Egyszer pár éve engem is. A feszültség benne is tombol, mégha nem is üt rögtön.

Ő jár pszichiáterhez, azóta jobb a helyzet. Kiderült nála, hogy évekig gyerekként elnyomás alatt élt, s ez az oka röviden. De ehhez kell pár év, mire kezelni tudja saját dühkitöréseit.

Ugyan ebben a cipőben járok én is sajnos! Gyerekkorom óta ez van. Csak a kíváncsiság kedvéért megosztok pár tulajdonságot veled, nem tom mennyi fog egyezni.

-Családtag, v. más közeli személy bizonytalansága esetén konfliktushelyzetben azonnali agresszió.

-Tárgyakat kiszúrok a tekintetemmel a konfliktus kezdetén, majd mikor kezelhetetlenné válik a helyzet, "véletlenül" pont azt pusztítom el (villanykapcsoló, telefon, távirányító...)

-A rövid dühroham végeztével nagyfokú lelkiismeret furdalás az illetővel szemben, akivel a konfl. létrejött.

-Esetenként "büntetésből" önpusztítás, pl fejjel a falnak, stb.

-Egyke gyermek vagyok.

-Apai szigor nélkül nőttem fel.

-Nehéz leválás a szülőtől.

-Idegenekkel a mindennapokban nagyfokú intelligencia és tolerancia.

-Mély depressziós állapotok (rövid, max egy nap folyamatosan)

-Állatokkal szembeni türelmetlenség, ebből fakadó bántalmazás.

-Öngyilkossági gondolatok (komoly megvalósítási szándék nélkül)

-Sírógörcs, összeroppanás

-Látszólagos magabiztosság, belül folyamatos bizonytalanságérzet, ebből kifolyólag pedig erős önmagamra kényszerített szabályrendszerek, amelyeknek próbálok megfelelni és ha az igazságérzetemet sértik, akkor robbanok.

-Idegen emberek által akár simán fenyíthető vagyok, szituációtól függően, de nem vagyok egy nyuszi alkat, csak itt nem teljesedik ki annyira az agresszióm. Ez is fontos.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.... magamról.

Sport nem segít, én 3 éve testépítek, előtte is kicsi koromtól kezdve sportoltam, de semmit nem számít, sőt, ha igen, akkor inkább spanol, mintsem nyugtat. 25 éves vagyok. Sajnos a szeretteimen jön ki az összes düh szinte. Retteg attól, hogy rossz ember vagyok és az maradok, így félek családot is vállalni a későbbiekben, így elmentem a pszichiátriára magamtól, majd közöltem, hogy nem fogok gyógyszert szedni, szeretném, ha pszichológus segítene megoldani. Hónapok óta járok pszichoterápiára, beszélgetünk, kutatjuk az okokat összefüggéseket, mindig az van, hogy áhhá, talán ez lesz a baj, DE FÉLEK, HOGY EZ A HAJLAM A NAGYFOKÚ AGRESSZIÓRA GENETIKAILAG ÖRÖKLŐDIK, VAGY LEGALÁBBIS BETEGSÉG/RENDELLENESSÉG. Ez már rég túl van az önhisztin, több attól.

Gondolkoztam még egy agyvizsgálaton, nem e valami elzáródás, vagy daganat okozza ezt... nem értek hozzá, nem akarok hülyeséget mondani, de nem tartom kizártnak ezt sem.