Fiús anyák, mi a véleményetek erről?
Elsősorban olyan anyák véleményét várom,akiknek fiúk van,de természetesen bárki írhat,aki úgy gondolja.
Az a helyzet,hogy nem értem miért van az,hogy a barátnőm nem elég jó az édesanyámnak.Oké aláírom hogy mivel hát más családból jött,voltak gondok az elején,de ezek nem olyan hű de nagy gondok voltak,és mára teljesen elmúltak,de amint van valami olyan amit nem úgy csinál mint gondolja,akkor már nem tetszik neki.Persze most már nincs ebből baj,vagyis olyan nagy,csak max. nekem mondja hogy mi nem jó,és persze akkor megkapom hogy ha már most ilyen vele,akkor később mi lesz ha megöregszik,és ha én nem értek vele egyet,akkor meg az van,hogy látja hogy rám nem számíthat majd stb stb...
Az a baj,hogy én vagyok középen.Mindig is szóvá tettem barátnőmnek ha szerintem hibázott,és anyunak is ha szerintem ő hibázott.Persze ilyenkor mindig az volt,hogy nekem akadtak ki,mert én nem állok ki mellettük stb.Annyira ugyanazt fújták sokszor hogy nem is értem miért nem egymással járnak... :(
Szerencsére ezek már elmúltak,de ha még előfordul valami kisebb dolog,akkor a fent leírtak történnek.
Azt szeretném kérdezni,hogy az anyák általában ilyenek,illetve akkor ilyenek,ha mondjuk a fiúk párja nem pont olyan mint amit elképzeltek?
Én úgy érzem bármit csinál sosem lesz elég jó.Amúgy ezeket leszámítva jól kijönnek,csak nem értem hogy ha esetleg van valami konfliktusforrás,akkor miért kell mindjárt úgy lereagálni nekem ahogy írtam...
Oda jutottam,hogy majd szeretném megkérni a kezét,és igazából totál nem érdekel ki mit szól hozzá,amit nagyon sajnálok,de nem én tettem ilyenné az egészet.
Talán egyedül nevelt az anyukád? Akkor szoktak ilyen nagyon ragaszkodni a fiacskájukhoz!
Az anyósom amolyan kákán is csomótkereső asszony volt. De ha valami baja volt velem,soha nem a fiának szólt,csak nekem. Soha nem vesztünk össze vele. Ha igaza volt,akkor megfogadtam a tanácsát,ha nem,akkor úgy csináltam a dolgom,ahogy jónak láttam. Két generáció másképp látja a dolgokat,és mások is a szokásai. Ezt mindkét félnek tudomásul kellene venni.
Én sem szóltam bele soha a fiam házasságába. Ha a menyem tanácsot kért,adtam neki,de kéretlenül soha. Ha valamit nagyon helytelenítettem,akkor is csak beszélgettem vele a dologról,de rábíztam,hogy mit tesz. Most 20 éves házasok,és a menyemmel jobb a kapcsolatom,mint neki a saját anyukájával.
Az anyukáddal értesd meg,hogy ne neked mondja a kifogásait,hanem a párodnak.Vegy tudomásul,hogy a párod másképp lát bizonyos dolgokat,mint ő,de ez nem feltétlen rossz.
Azon pedig ne gondolkozzon,hogy mi lesz,ha megöregszik,mert teljesen fölösleges.
Minden gondot,akkor kell megoldani,amikor az felmerül. Évekre előre nem lehet eldönteni ilyesmit.
A másik,amit megértethesz anyukáddal! Ha állandón vitát és veszekedést provokál a pároddal,akkor anyukád lesz az oka,ha öregkorára nem szívesen törődik majd vele a menye.
08:36os!
Igen az a legjobb amit írtál ha nem bántja meg...
Hát igen,ezen én is gondolkodtam,de mi nagyon szeretjük egymást,és mindig is kitartottunk egymás mellett,még amikor ezek a dolgok rányomták magukat a kapcsolatunkra akkor is.Közösek az értékrendjeink,sok mindenben hasonlítunk.
Nem tudom,egy szülőnek nem elég az ha látja hogy a gyerekét szereti a másik?Tehát most épp mond valaki valami olyat ami neki nem tetszik,és akkor már így kell lereagálni?Különben sem volt igaza a legutóbbinál csak én már nem mondom...Mikor neki volt igaza én ugyanúgy igazat adtam neki is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!