Akiknek rossz volt a gyerekkora nem félt attól, hogy majd ő is rossz szülő lesz?

Adott a minta akár jó akár rossz.Ettől függetlenül kialakult nálad egy karakteres ember saját akarattal,elképzeléssel.Pontosan tudod mit akarsz és mit nem ez lenne a lényeg.Nagyon jó szülő válik belőled,ha mindig előre nézel!

Természetesen lesznek spontán reakcióid ami beívódott,de te szeretni fogod magad annyira,hogy ezt megérted és elnézed magadnak.Csak egy példa:anélkül,hogy tudatos lenne,úgy rakod össze az edényeket,teregetsz,takarítasz mint ahogy az anyukád tette.

Érdekes eset,ha a lányomnál keresem a konyhai eszközt,kicsit gondolkozok én hova tenném,akkor megtalálom,az elmondása szerint praktikusnak tartja a cuccaim elhelyezését,pedig csak látta.

Ne engedd,hogy a múlt,megkeserítse a jövődet,az megfosszon az örömöktől.

Engedd el azt ami fáj!

Elvileg apám ilyen volt; a nagypapám minden túlzás nélkül nem teljesen normális, úgyhogy apámnak elég kemény gyerekkora volt. Állítólag tartott tőle hogy nem lesz jó szülő, illetve mindenével arra akart törekedni, hogy ő maga jó szülő legyen.

Neki viszont nem sikerült, borzalmas szülő volt. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy az apám sem teljesen normális, bár azért nem olyan vészes, mint a papám.

Én személy szerint nem félek ettől, tudom, milyen egy rossz szülővel felnőni, és eszem ágában sincs a saját gyerekeimet ilyesminek kitenni a jövőben. Mindenképp megpróbálom majd elkerülni hogy megismételjem, amit ő csinált.

Szerintem pihentesd a gyerek témát, ha úgy gondolod, még nem állsz rá készen. Nem mondom, hogy mondj le róla, de adj neki időt. :)

Rendezd el a saját dolgaidat, nyugodj meg, tanuld meg elfogadni és szeretni önmagad (hű, ez de klisés szöveg, de tök igaz) ha még nem megy, reflektálj kicsit, vedd észre a rossz tulajdonságaidat, és igyekezz rajtuk javítani, vagy megpróbálni megfékezni az indulataidat. Marha nehéz feladat, de hidd el, senki sem érettségizett gyereknevelésből, mindenki követ el hibákat - aki úgy gondolja hogy nem, az vagy nem látja őket, vagy nem hajlandó elismerni.

A lényeg, hogy első körben tanuld meg jól/jobban érezni magad a bőrödben. Lehet segít, ha kicsit egészségesebben is kezdesz élni, vagy megnyugtat, hogy már most félreteszel havonta egy ötezrest vagy amit szeretnél/tudsz, hogy legyenek tartalékaid, be légy biztosítva, tudj hova kapni, ha hirtelen pénz kell. Mivel nálad eléggé kihegyeződött a dolog a pénzre és a pénz hiányára ezért lehet, hogy ez tényleg sokat segítene.

Személy szerint engem megnyugtat, hogy van félretett pénzem. :)

Fú, bocsi, hosszabb lett mint akartam.

Nekem, nekünk nagyon nagyon rossz gyerekkorunk volt. Mind a ketten mélyszegénységben nőttünk fel. A feleségem s én is.

Én szinte szülők nélkül. 18 évesen mentem munkásszállóra. Akkor még volt. (1988).

Ott ismertem meg a párom. Két gyerekünk van. Már nagyok. 20 és 25 évesek.

Szerintem, nagyon szépen nevektük őket. Kimerem jelenteni, hogy szinte tökéletesen. Ők voltak a központban. Mindennap játszás, beszélgetés, s tanulás.

Minden hibát próbáltunk kiküszöbölni, amit velünk elkövettek.

Szerintem sikerült. A lányom most diplomázott, a fiam majd fog.

Szeretjük kedveljük egymást, a párommal s a gyerekekkel is. Biztos tudnának olyat mondani, amit szerintük, mint szülőnek másként kellett volna csinálnunk. Ezt ők tudják. Bízok benne, hogy jó szülők voltunk, s maradunk.