Anyukák, ebben az esetben beszámolnátok a vérszerinti apának a jövőbeli tervekről? Vagy 'titokban' intézzünk mindent?

21 évesen teherbe estem az akkori barátomtól, ő akkor még nagyon örült neki. Hetekig tervezgettünk, elmondtuk a családomnak, stb. Aztán a 14. héten közölte, hogy ő erre még nincs kész, nem akar apa lenni, nem tudja feladni az életét még, és hogy vetessem el. Hiába mondtam, hogy nem lehet már, és nem is lennék rá képes, csak azt mondogatta, hogy nem érdekli, oldjam meg valahogy, vagy őt többet nem látom. Mondtam, hogy akkor a soha viszont nem látásra. Évekig nem is hallottunk felőle, télen felbukkant...

Az én életem rendben van, van férjem, aki a sajátjaként neveli a fiamat, őt hívja apának, neki köszönhetően van ennyire rendben az életünk. Van egy közös 15 hónapos lányunk is, boldogok vagyunk. Amikor az exem felbukkant, nem tudtuk, mi lenne a jó megoldás... A fiam még kicsi (5 éves), nem beszéltünk neki soha erről az egészről. Úgy döntöttünk, hogy még várunk, egyelőre a vérszerinti apja 2-3 hetente jön, és játszik vele pár órát, vagy elmennek fagyizni, játszóházba, és ennyi. Úgy voltunk vele, hogy majd ha kicsit idősebb lesz, akkor felhozzuk a témát. Viszont a férjem kapott egy nagyon jó munkalehetőséget külföldön (az Unión kívül), és még én is azt mondom, hogy hülye lenne visszautasítani. Csak ugye bajos, hogy a fiamat hogy tudnánk magunkkal vinni. Hiába nem látta a vérszerinti apja évekig, most a 3 hetes nyaralásunkra már húzta a száját, hogy "de jól megy, és ő így mikor láthatja a gyereket?!". A férjem szerint a költözésbe nem menne bele szó nélkül.

Viszont:

-sehol nincs feltüntetve apaként, hivatalosan sem

-gyerektartást sosem fizetett, most sem fizet, még a játszóházi belépőket is kifizettetné velünk, merthogy neki így is mennyibe van a benzin, meg az autópályamatrica

-évekig azt sem tudta, hogy mi van a gyerekkel, hol van, jól van-e, megfelelőek-e a körülményei

-hiába a vérszerinti apja, sosem viselkedett úgy

Őszinte leszek, nem hiányzik a pereskedés, bíróságra járás. Anyukám szerint tartsuk titokban, úgysem lenne annyi pénze, hogy hónapokon/éveken át fizessen egy normális ügyvédet. A férjemmel még nem beszéltünk komolyan erről (az egész állásajánlat friss még, jövőre mennénk csak). Egyelőre ezek csak lehetőségek, de ha csak erre gondolok, gyomoridegem van.