Menj dolgozni és költözz! Mért mindig ez a válasz?

Azért ez a válasz, mivel egy egyetemistának teszem azt, nincs sok lehetősége. Mert mit tud csinálni, ha nem tetszenek a szülők szabályai? Semmit. A szülőnek onnantól kezdve, hogy a gyerek betöltötte a 18. életévét és cselekvőképes, semmilyen jogi kötelessége nincs a gyerek felé. Ha nem akar neki pénzt adni, akkor nem ad, ha nem akar vele egy fedél alatt élni, akkor az utcára teheti. Nyilván morálisan ez roppant elítélendő szülői magatartás, de jogszerű. Nyilván ezzel a nappal (amikor nagykorú lesz a gyerek), a szülők jogai is megszűnnek, de egyúttal a kötelességek is.

Fiatalkorú gyermek pedig szintén nem tudja kényszeríteni a szüleit semmire. Nyilván ekkor még köteles a szülő az alap dolgokat biztosítani a gyermekének, mint az étel, a ruha, a cipő és a tanszerek és nyilván fedelet a feje fölé. Viszont itt is megteheti a szülő, hogy állami gondozásba adja a gyereket. Jogilag van rá lehetősége. Ám itt még felel a gyerek tetteiért is (részben vagy egészben).

Szóval bárhogy ragozzuk, még mindig jogszerű az "amíg az én kenyeremet eszed..." szülői magatartás. Vagy elfogadja a gyerek a szülei szabályait vagy nem, de viselnie kell a következményeit. A megbeszélésen általában már túl van az, aki itt kérdez. Így pedig csak a megszoksz vagy a megszöksz a megoldás.