Csak én vagyok ezzel egyedül? Vagy más is ilyen cipőben jár?
Miért van az, hogy a szüleim (főleg anyám) kezd visszafogni? Vagyis hát én érzem úgy, mivel most hétvégén is mennék páromhoz és már azon kiakad, ha nem vagyok itthon (van, hogy havonta látom a páromat, 80km van köztünk, jó ha 2 hetente látom, jobbik esetben) pedig már 21 is elmúltam. Szakmát letettem, marasztalt érettségire, maradtam. Most nyáron is az a helyzet lenne, hogy költöznék, de annál is rossz szemmel van rám és marasztalna. Miért van ez? Pedig nem drogozok, nem vagyok bűnöző, öltözködésem és viselkedésem sem kirívó, inkább régimódi vagyok.
Ha nem úgy csinálok valamit amit ő mond vagy kimond, akkor az úgy nem lesz jó, mindig az a jó amit ő mond.
Szeretnék végre önálló életet élni és nem lehet.
Van egy húgom aki 19 lesz hamarosan, neki mindent szabad, pedig eléggé kirívó a jellemvonásai is, öltözékei is, pasijait váltogatja..stb. Rá nincs rászólva. Teljes ellentétem, mégis engem kergetnek őrületbe a szüleim.
Mindig be kell jelentenem hogy hova, mikor, meddig leszek, kivel/kikkel, mikor jövök...stb.
Tesómnak semmit sem kell mondania, fogja magát és megy. Miért van ez? Esetleg van/járt már valaki ilyen helyzetben? 4-5 hetem van a költözésig, ha addig eltalálják, hogy valami sulira még pluszban menjek tovább (eddig se akartam szakma után) akkor nem tudom mit csinálok. De elég már.
És mit tegyek azzal, ha épp lelkileg is bánt? Ha úgy kezel mint egy senkiházit?
Állandóan kiabál de úgy, hogy a szomszédutca is hallja, folyton nekem kell mindent csinálni amiért 0 hála vagy köszönet van és a sárga földig képes elhordani mindennek. Ez ellen mi a teendő?
Mennyire jó ötlet ha minden kapcsolatot megszakítok vele?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!