A családomban egyedül én vagyok csendes, vissza fogott. Miért vagyok én ennyire más?

Lehet, hogy a harsány családod nem hagy szóhoz jutni?

Viccen kívül: nem vagyunk egyformák, te visszafogott vagy, de ez nem baj.

A lényeg, hogy legyen szeretetteljes, jó kapcsolatod a családoddal (nekik is veled!) és akkor minden rendben van.

Èn is teljesen kiütök a családomból. :( :) Teljesen más a felfogásom , s a termèszetem mint a családtagjaim nagy rèszènek , ezèrt nálunk sokszor van nèzeteltèrès ès az erős családi kapocs sincs meg.

De ha tèged szeretnek ,elfogadnak úgy ahogy vagy ès jó kapcsolatban vagytok , akkor semmi okod arra ,hogy ezen rágodj ;) minden ember különbözik a másiktól, ez így van rendjèn :)

Élettársam teljesen elüt az édesanyjától és a testvérétől.

Ő csendes, érzékeny, nagyon empatikus, értelmes ember.

Az édesanyja és testvére meg harsány, sokszor nagyon közönséges a "humoruk", és kissé beszűkültek, ez feltűnően zavarja élettársamat is. :/

Sajnos ez már többször vezetett durva veszekedéshez, olyankor én békítettem.

Ő korán elkerült otthonról, kollégista volt, szerintem ez is közrejátszott a dologban.

Szerintem az alapja legtöbbször az, hogy gyerekkorodban a szüleid nem engedtek kibontakozni, helyetted csináltak dolgokat, a szociális szituációkat helyetted oldották meg, túlbeszéltek, esetleg túlkiabáltak téged. Talán olyanokért kaptál leszólást, amik így alakítottak, például bennem máig megvan hogy 6-7 évesen elakartam mosogatni kedvességből, de anyám teljesen kiakadt és elhordott mindennek, hogy ilyen sz*rul minek csinálom meg.

Ezen felül nagyon sok minden miatt lehet, oviban/suliban milyen környezetben voltál és hogy tudtál beilleszkedni, a tinikorod milyen volt, milyen kulturális közeg vett körül, gyerekként volt-e részed önfejlesztő és önkifejező dolgokban (pl. rajzolás, festés, ilyesmik).