26 évesen mennyire elítélendő, ha a szüleimmel lakok? (Hosszú)

Párkapcsolat szempontjából nem volt ebből probléma, mivel a volt barátom is otthon lakott 28 évesen. Most nincs senkim, de félek kicsit, hogy majd ez miatt nem leszek szimpatikus másnak.

Jól kijövök a szüleimmel, adok le minden hónapban egy kisebb összeget, pedig ők nem kérik, de elfogadják, tudom, hogy az az összeg nem sokmindenre elég, ezért néha bevásárolok, ha látom, hogy elfogyott vagy fogyóban van valami. A telefonomat és az autóm(fizetésemből vettem) utáni költségeket magam fizetem. Házimunkából is kiveszem a részemet, kivéve a főzést. Ház körüli teendőkben is számíthatnak rám.

Szóba hoztam a szüleim előtt is, hogy mennyire kellemetlen ennyi idősen velük lakni, miközben más már a saját családjával él, nekem meg egy normális kapcsolat nem jön össze. Ráadásul lassan a nővérem is elköltözik (29) én meg itt maradok. Sajnos annyi pénzem nincs, hogy lakást vegyek (megyeszékhely), az albérletet se tudnám fizetni, max ha nem ennék semmit. Azt mondták, hogy őket nem zavarja, hogy még velük lakok és inkább tegyek félre minél több pénzt, így is teszek, nem költök felesleges dolgokra.

Amúgy ez a kérdés onnan jött, hogy munkahelyemen (4 éve ott dolgozok) megkérdezte az egyik munkatársam, hogy otthon lakok-e még, mondtam, hogy igen, és teljesen le volt döbbenve, meg hozzátette, hogy milyen jó nekem, ki vagyok szolgálva és semmit se kell fizetnem. A beszélgetés további részében pedig eljutottunk odáig, hogy nemhogy férjem, de még gyerekem sincs, és, hogy már ideje lenne, mert ketyeg a biológiai órám, és így mi lesz velem idős koromra, ki fogja majd a gondomat viselni stbstb... Több ember pedig arra kérdezett rá, amikor autót vettem, hogy apukám fizette-e.

Bocsi, kicsit hosszú lett, de teljes pánikban vagyok, és már kezdek bedepizni ez miatt, kilátástalannak érzem a helyzetet, hogy nekem is lesz valaha családom.

Ebben az esetben is ciki otthon lakni? Én vagyok ennyi béna, és lemaradva a többiektől?