Tönkre fogunk menni?

El kell dönteni, hogy együtt maradtok-e a rosszban is, vagy csak a jó kellett. Kisbabával neked se könnyű, neki se az, hogy egyedül teremti elő az anyagiakat, jobban mondva a nagyobb részét. Egy biztos: a közös gyerek nem lesz mindig 7 hónapos. Lesz ez még sokkal jobb is. Meg néha rosszabb is. Bele kell rázódnotok a szülői szerepekbe is.

A következő nagy szívás az lesz, mikor a kicsi oviba megy, te dolgozol is, házimunka is a tiéd, hisz eddig is az volt, és a gyereknevelés is. Már most kezdjetek el arról beszélgetni, ki hogy képzeli el.

Mekkora kiesést jelent a családi kasszából az, hogy Te otthon vagy? Mert ha nagyot, és emiatt, ennek pótlása végett kell neki éjjel-nappal dolgoznia, az az egyetlen eset, ami szerintem indokolja, hogy az otthoni dolgokat hanyagolja. Ha neki erőn felüli a helyzet, úgy fair, hogy Te se panaszkodj arról, hogy erőn felüli a gyerek+háztartás. Gyanítom, nem ez a helyzet, ráadásul ilyen körülményekre butaság is gyereket vállalni, mert nem egyszemélyes feladat, apukáé is az a gyerek.

Gyerek előtt mennyire vette ki a részét a háztartásból pl?

A végső döntést akkor fogod tudni meghozni, ha visszamész dolgozni, mert akkor kikerül az az adu a kezéből, hogy ő az egyedüli családfenntartó (bár, nem tudom, mekkora gyedet kapsz), és ha akkor sem hajlandó kivenni az otthoni dolgokból a részét, akkor levonhatod a következtetést arra nézve, hogy ő így képzeli el a családi életet, és dönthetsz, hogy ez kell-e neked.

Igen, ha ez így megy rossz vége lesz ennek. Érdemes lenne leülni és megbeszélni vele, hogy változtasson az életvitelén... mert nem egy cseléd vagy , hogy kiszolgáld, és nyugdíjas sem hogy elég legyen ez a kevés szex.

Elképzelhető lenne, hogy kevesebbet dolgozzon máshol és többet legyen otthon?