Mit lehetne tenni egy 22 évessel ebben az esetben? Semmi életcél.
A bátyámról lenne szó. 22 éves, igazából jól kijövünk, de kezdi zavarni a családot, hogy egyszerűen semmi célja, csak "ki akarja élni magát" - elmondása szerint.
Az iskolát otthagyta 18 évesen és azóta is csak otthon éldegél egyedül, meg bulizgat magának lassan 4 éve. Lényegében a 8 általános a legmagasabb iskolai végzettsége. Dolgozni sosem dolgozott de nem is akar.
A szülők elváltak egyébként, és apánk adta rá ezt az életmódot, legalábbis rá akarja fogni. (Mert ő is ilyen természet volt)
Úgy hozta a sors, hogy kapott egy házat apánk, ő pedig átadta bátyámnak, és ő lakja. Aki úgy kezeli a helyzetet, mintha maga teremtette volna meg a helyzetet és a korosztályában sokkal többet elért eddig mint bárki más, ezzel barátoknak szokott felvágni. Akiket néha odavisz magához, és arra mentem be, hogy épp cuccoznak... Na mindegy.
A napjai abból állnak, hogy alszik délig, utána hajnalig kockul, majd megint alszik délig, hétvégenként pedig elmegy 2 napra bulizni. Majd az egész kezdődik előről. 4 éve ez megy.
Eddig anyukám pénzelte, fizetve voltak a számlái, kajára kapott, tisztítószerekre, mindent. Szóval elég jó sorsa van.
Viszont a pénzcsap el lett zárva, mert anyukám megelégelte, hogy semmit sem kezd magával.
Volt hogy hónapokig azt hazudta, hogy dolgozik egy helyen, egy boltban. Amikor be akartunk ugrani venni olyan terméket amit elvileg ott kéne árusítaniuk, elkezdett rizsázni, hogy most költözik a bolt stb stb.. Meg volt, hogy anyám felhívta, majd lerázta, hogy épp dolgozik. Benéztem hozzá az ablakon és ott feküdt az ágyon. Ez nem egyszer előfordult.
Szóval ilyeneket is képes hazudni hónapokon át, csakhogy legyen támogatva szülők felől.
Anyukám tudja, hogy ő is hibás mert elkényeztette valamennyire ezzel.
Most viszont próbál a család beleszólni az életébe, hogy legalább estin kezdjen el egy érettségit vagy akármi. Estin 2 éves lenne az egész, heti 2 délutánonként, az mellett is bulizhatna..
De nem adja könnyen magát.
Már próbáltuk mindenféle kurzusokra/tanfolyamokra beíratni egy tanár ismerős által is, de semmi sem jött be. 4 év alatt egy fél ECDL vizsga jött neki össze.
Ki mit tudna ajánlani? Esetleg van akinél volt hasonló eset családon belül? Hogy oldódott meg? Mivel lehetne a szemét felnyitni?
#19-20
Ez inkább a szeretet jele, nem? Azért akarjuk, hogy tanuljon, hogy váljon valakivé és elérhessen valamit az életben, mert a szülők aggódnak a jövője miatt. 8 általánosra elég nehéz építeni.
Azt meg végképp nem értem, hogy egy különélő felnőttnél miért minősülne "lerázásnak" az, hogy elmegy heti 2 délutánra esti gimibe.
Anyámnak minden álma, hogy hozzánk költözzön a bátyám. (Mivel 15 éves kora óta apánkkal élt). Nem lenne semmi gondja, intézne neki ismerősnél egy jól fizető állást, amit egy az egybe magára költhetne, haza adni sem kéne neki se semmi.
De egyszerűen nem akar. Ott akar maradni ahol van és dolgozni sem akar. Ha felhozzuk a témát, akkor leolt mindenkit, hogy mit szólunk bele az életébe, amikor ő most a "had éljem ki magam" korszakban van.
válasza:21: Nézd, az emberek zöme nem állásból él, az ő számukra az állás az pokol. Állsz, nem haladsz, és a egész napod odavan, nincs időd magadra, a saját álmaidra, nem tudsz kivirágozni. Az a jó, amikor magad számára tudsz teremteni valamit. Kertészkedni, építkezni, művészeti alkotást létrehozni, klientúrát építeni, ingatlanbirodalmat, vállalatot, alapítványt, stb.
Annak van értelme.
válasza: válasza: válasza: válasza:"Már 18 évesen meg kellett volna mondani, hogy..."
Szerintem még korábban kellett volna kezdeni. Amikor kezdett derengeni a gyereknek, hogy 18 éves korától majd nagykorú lesz, akkortól kezdve kellett volna egyre jobban letisztázni a fejében, hogy a nagykorúság nem csak újabb és újabb jogokat, hanem újabb és újabb kötelességeket is jelent majd, ugyanakkor megszünteti a szülők bizonyos kötelezettségeit: ő maga lesz felelős saját magáért, tehát az ő dolga lesz megszervezni az életét, nem a szüleié, mint amikor még gyerek volt - és ez nyilván szorosan összefügg a munkába állással, a lakhatással, meg hasonlókkal. (Nem, nem azt mondom, hogy azzal kellett volna ijesztgetni, hogy majd kiteszik a híd alá, hanem hogy abba kellett volna belenöveszteni őt, hogy nem várhatja el a végtelenségig, hogy más - ugyanolyan jogokkal rendelkező felnőtt emberek, mint ő maga! - gondoskodjanak róla, hogy legyen mit ennie, legyen hol aludnia, meg ilyen apróságok.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!