Mit kezdjek az irigy rokonokkal, ismerősökkel?

30 éves koromra jó szakmával, rengeteg tanulással és munkával annyit értem el, amit nem sok korombeli. Főleg szegény/alsó-középosztálybéli családból jőve nem. Megvan szinte mindenem, persze nem luxus dolgok, csak egy jó felső-középosztálybéli élethez a dolgok. Élvezzük az életet, amit felépítettünk. De úgy látom, ez sok embert zavar, még ha nem is nagyzolunk, nem menőzünk. Talán a többmilliós új autónál sokalltak be az emberek. Nem fogok azért régebbi vagy nem tetsző autóval járni, csak mert mások szerint elég nekem az is. Megtehetem, megtetszett, azt vettem, azzal járok. Nem nagyzolok vele, nem mutogatom senkinek, nem vittem vele próbaútra senkit, egyszerűen használom, mint bárki más az autóját. Azóta mégis kapom az osztást, meg a "persze, neked jól megy" szöveget. Még a saját apám is képes beszólogatni, az apósom szintén, a testvérem azóta eltávolodott tőlem. Az autó vásárlásakor véletlenszerűen pont történt egy ugrás a karrieremben, nem ezért vettük az autót, hanem előtte. De azóta még többre telik, gyakran utazgatunk, amit sokszor már el sem mesélek, mert arra is kaptunk már szomszédtól, anyóstól rosszmájú megjegyzést ("mi nem annyiból élünk ám, mint ti, mi nem járunk az olasz tengerpartra ötször egy évben").

Semmi más nem marad a hozzám hasonlóknak, mint magányosan élni és rejtegetni, amim van? És még addig jó, míg senki nem akar lehúzni... A hozzám hasonlók gyakran megkeseredettek és nem igazán barátkoznak - talán már nem véletlen.