Mit csináljak? Lányom össze vagdosta, karcolta az egész testét. én kérdőre vontam, és elkezdett sírni üvölteni és bezárta az ajtót és azóta sem nyitotta ki! Apja dolgozik, . Nem tudom mi tévő legyek! , Hívjak orvost? Verjem be az ajtót?

Anno az iskolában az egyik osztálytársnőm ugyanezt csinálta. 16 évesek voltunk, szerelmi bánat volt az oka.

Szerintem ha köztetek minden rendben van, akkor itt is csak ez lehet.

ezt én is csináltam egy időben. figyelemfelkeltésnek hívják.én a vádlimat meg a csuklómat vagdostam,sőt,felgyújtottam a ruhámat poénból(attól nem lett bajom)mai napig megvannak a hegek,pedig 2 éve volt.

egy dolog hagyatta abba velem. bevittek a pszihiátriára,üvöltő,bepisilő,elmebeteg emberek közé. egy nap volt csak,de egy életre abbahagytam.(nekem mondjuk nem indok nélküli volt a dolog,ha erre van egyáltalán indok,zűrös gyerekkorom volt).

talán a te lányodnak is ez kéne,hogy abbahagyja. ez saját példa,de nem kell készpénznek venni.

Nem olvastam végig a válaszokat, most 23 éves vagyok, és 15-16 évesen ugyanezeket a dolgokat műveltem én is. (ezeket én anyum is írhatta volna pár évvel ezelőtt) szóval vérzett a kezem, lábam, nyakam, mindenem, mert egyszerűen olyan ideg volt bennem, hogy csak így tudtam levezetni. (már 1000x megbántam, ugyanis a hegek még mindig ott vannak, és osha nem fognak elmúlni) Hiába csinálsz bármit, biztos, hogy nem fog hatni rá, főleg nem a durvaság. Nagyon nehéz helyzetben vagy, mert ha nem vagy ott vele az a baj, ha ott vagy, akkor az, hogy minek mész utána állandóan.

Nálunk ennek úgy lett vége, hogy egyszer sírtam anyunak, hogy nem birom tovább, és el akarok menni orvoshoz, egyedül nem megy. Tehát amíg ő nem mondja, hogy segíts neki, addig inkább ne, mert ha nem akarja a segítséget, akkor még azt is támadásnak veszi.

rengeteg mindent tudnék még írni, majd még viszanézek, ha gondolod írhatsz privit is, nagyon szívesen segítek, ha tudok valamiben.

Én most 17 éves vagyok 14-15 éves koromban én is feliratokat véskéltem magamban. 14 éves koromban elhunyt édesanyám szenvedések után. Édesapámhoz költöztem ahol a barátnője a mai napig csesztet de nem ez volt a baj. Sokkal inkább az hogy találtam magamnak az interneten egy társat, aki egy elmebeteg volt ugyanígy karcolta, véste magát, egy ocsmány alattomos féreg volt és lapátra tett. Akkor kezdtem el magam véskélni majd ha nagyon nagy dühöt vagy szomorúságot éreztem gyakran nyúltam ahhoz hogy fizikailag vezessem le a lelki bántalmaimat. Apáék nem vették észre ki is kaptam volna nagyon rám is fért volna egy egy hatalmas verés. Aztán már nem karcolgattam csak ha dühös voltam mélyen megkarmoltam magam. Apám ezt észrevette le is baszott, és bár kigyógyultam belőle, lehet hogy orvos kellett volna. Nővéremék észrevették ők maradtak abban a lakásban ahol együtt éltünk anyával el is akartak cipelni orvoshoz de nem hagytam magamat mondván hogy kimászok ebből. Azóta volt egy éves kapcsolatom de avval is eléggé megszenvedtem kihasznált a gyerek, de nem is szerettem, üvöltözött velem, néha bántott is. Új suliba jöttem ahol minden sz*r, de végre találtam magamnak egy igazi társat akivel egy éve lassan hogy együtt vagyunk és sosem voltam még ilyen boldog és kiegyensúlyozott, mellette sosem gondoltam arra hogy bántanom kéne magamat.

Szóval szerintem biztos hogy fiúügy. Vagy nincsenek barátai. Sajnos a kamaszok nagyon mélyen magukra vesznek mindent, minden apróság miatt gondolhatják hogy vége az életüknek. Hordjátok orvoshoz hátha rendbejön, nem hiszem hogy ti bármit is lerontottatok volna!