Melyik volt a legkomolyabb döntés az életedben?

Nem biztos,hogy a legkomolyabb,de komoly döntés volt.

Amikor összeszedtem egy beteg,kóbor kutyát az utcáról. Fenn állt a lehetőség,hogy anyukám nagyon mérges lesz amiért hazaviszem és sokáig törleszthetem a pénzt amit rá kell költenünk,hogy felépülhessen.És a másik oldal az volt,hogy otthagyom és éjszaka a 0 fokban elpusztul az utcán.Én hazavittem,mondjuk nem sokáig gondolkodtam rajta,egyértelműen tudtam,hogy vállalom a felelősséget a kutyáért,akármi is lesz.Végül is anyukám fizetett mindent és semmi pénzt nem kellett visszafizetnem(pedig jó kis summát kifizettünk az állatkórháznak,mert 3 hétig ott volt).Tehát jó döntés volt,azóta is velünk van a kutya és nagyon szeretjük=D

2 srác közül választani. Az egyik maga a tökéletesség, a másik az Igazi számomra.

Életem eddigi legnagyobb döntése, nehéz volt. :(

16 éves voltam. Szinte senki nem tudta, hogy van barátom - nem mertem elmondani otthon -, de csak egy évig tartott az egetrengető boldogság.

Utána meghalt egy gyors lefolyású betegségben. Itt jött a nagy kérdés: mondjam-e el, hogy Ő volt nekem? A nagy városunk másik végén lakott, roppant türelmes és megértő volt - ezért titkolhattam őt a családom és barátaim előtt - és elmondhatatlanul jó, úgy szerettem, mint soha senki a világon. Mivel keveset voltunk együtt, lopott óákat a napból, az ő ismerőseivel sem álltam komolyabb kapcsolatban.

Tehát ezzel nem volt probléma, csak azzal, hogy meséljem-e el bárkinek vagy legyen örökké titok. Az utóbbi mellett döntöttem; nem bírtam volna elviselni, ha sokat kell róla beszélnem, ha kifaggatnak, ha sajnálkoznak, ha bármi megjegyzést tesznek róla.

Hát igen; ez legalább arra megtanított, hogy észrevegyem, milyen erős vagyok valójában. A halálát követő nap mosolyogva mentem az iskolába, és úgy tettem,mintha semmi nem történt volna. Kegyetlenül nehéz volt, de sikerült elhitetnem a következő két évben, hogy egy boldog, vidám csajszi vagyok, csak én éreztem néha, hogy amíg vigyorgok, megszakad a szívem :(