Párodnak van valamilyen betegsége? Hogy bírjátok? Elfogadod?

Nekem pánikbetegség,vérszegény-túl híg is, minden hormontartalmú szerre a testem embóliaveszélybe kerül.

De a párom imád és úgy őriz, hogy szinte megfolyt a szeretetével, próbálja növelni az önbizalmam. Esténként engem is figyelt sokáig s folyton gondoskodik a folyadék utánpótlásról mert az nálam szintén elég nagy gond.

Depressziós.

Néha borzasztó, hogy a munkahelyi gondok miatt felgyűlt stresszt rajtam vezeti le, de ezeket elengedem a fülem mellett. Ő ilyen, nagy rajta a felelősség. (ezért is keres jól). Nagyon szeretem, megtanultam alkalmazkodni hozzá.

Szia.

Én megismerkedtem a párommal, szép volt az arcom, semmi baja nem volt. _Aztán egy évre a megismerkedésünkre, kaptam egy baktérium fertőzést, amitől az arcom teljesen kiragyásodott, de nem egyszerű pattanások voltak, hanem be is dagadt tőle a képem, úgy néztem ki, mint egy alkoholista. (rosaceát állapítottak meg)

Nagyon nehéz volt az az időszak, el kellett fogadnom, hogy egész életemben így kell élnem, mert azt nem lehet gyógyítani. Szégyelltem az utcára menni, teljesen összetörtem, nem éreztem magam nőnek a párom előtt sem, nem volt kedvem semmihez.

A párom azt mondta, hogy nagyon szeret, és nem érdekli, ha még csúnyább leszek. Megkérdeztem, hogy nem szégyellsz? Hiszen amikor megismerkedtünk szép volt az arcom. Erre azt mondta, hogy soha nem tudna szégyellni, mert nagyon szeret, és én így is gyönyörű vagyok neki.

Persze tudtam,hogy nem így van, mert hidd el nem felnagyítottam a problémát, mindenki látta, mert látható helyen volt, és sokan, rengetegen megkérdezték, hogy mi történt az arcommal. Szóval borzalmas volt, de a párom mellettem állt.

És mondhatom, hogy rengeteg utánajárással, mivel nem adtam fel, rendbe jött az arcom, nem olyan mint régen, de ha rám néznek az emberek, nem azt látják, hogy milyen csúnya vagyok, hanem azt, hogy van néhány pattanásom, de az még nem olyan vészes.

13.12.-nek

Sok erőt,pozitív hozzáállást kívánok nektek.Tudom hogy éreztek,a férjemnek is rosszindulatú daganata volt 21 éves korában,akkor házasodtunk össze és született meg a lányunk.Hála istennek már meggyógyult,született azóta még kettő gyerekünk,ma már eszünkbe sem jut,hogy min mentünk keresztül.Tegnap elött volt 35 éves,és a mai napig nagyon szeretjük egymást.

Mit mondanak az orvosok?