Ez az őrült anyósom . Mit csináljak? 29/L
Anyósom ma ment haza tőlünk, ritkán látom, mert messze lakunk. Minden alkalommal, ha találkozunk megbánt, megsért és megaláz, és minden alkalommal úgy jövök el tőle, ha éppen nála vagyunk 1-2 napot, hogy teljesen össze vagyok törve, hogy el vagyok keseredve, mert szeretnék jóba lenni az anyósommal, és egyszerűen nem megy, mert nem szeretem őt, mert ő sem szeret engem.
A párom sem áll mellém, és úgy érzem valamiért, hogy még azért is hibáztat, amiért el merem neki (a páromnak) mondani, hogy ebből már rohadtul elegem van, és kikérem magamnak, hogy ne alázzon meg az anyja és annak a családja, és szálljanak le rólam.
Igen ám, de jóban kell lenni vele, mert beteges. MÁr olyan mint egy mártír, akihez szólni sem lehet, de ő aztán porig gyalázhat, mindenféle következmények nélkül. Álljon már meg a menet.
Annyira elegem van, hogy mindig én nyeljek, már tényleg a rettegés és a gyomorideg kap el, ha csak tudom, hogy érkezik, vagy nekünk kell mennünk.
Tegnap ő jött hozzánk, én kedves voltam vele, úgy éreztem, hogy talán még változhat is a dolog, mert tényleg minden alkalommal igyekszem tiszta lappal indulni, és megpróbálni megkedvelni őt. Persze 2 óra múlva megint érthetetlenül, minden előzmény nélkül stílust váltott és jól megsértett, amire ismét azt mondtam, hogy ezzel az anyóssal a legnagyobb akarattal és jóindulattal sem lehet jóban lenni.
Persze én bepipultam, és mivel neki nem mondhatom, (mert jaj hát akkor mi lesz, még megsértem az arany lelkét)hát a páromnak mondom, akin meg látom, mert lesír róla, hogy inkább meg se szólaljak.
Szegénnyel, vele veszekszem az anyja miatt, de hát én miért nem mondhatom el a páromnak, hogy "már megint mi történt", ha már az anyjának nem olvashatok be, mert juj az egészsége. Arra bezzeg nem beteg, hogy belém szúrkáljon.
Nem tudom, hogy mit csináljak. Nem akarok a párommal sem veszekedni, szeretném,ha jó lenne az anyjával a kapcsolatunk, de annyira tudom, hogy nem lesz az soha.De azzal még élni tudok, de azzal nem, hogy még én érzem magam hibásnak a leírtak miatt.
Lehet a páromnak kéne tanácsot adjatok, hogy hogyan kéne azt éreztetnie velem, hogy mellettem áll és nem a beszólogatós anyukája mellett.
Ti mit tennétek a helyünkben vagy helyemben? Tényleg nem tudom mi lenne a jó a páromnak és nekem. A kapcsolatunkat akarom menteni, mert szeretem őt.
válasza:Hát ha ennyire zavarosan fejezed ki magadat az életben is,egyáltalán nem csodálkozok rajta,hogy nem jössz ki anyóssal.
Ülj le mellé,aztán mond el neki,hogy kedves Mari(Teri,Juci stb)néni ha ezt meg ezt tetszik mondani nekem/rám,az engem igen bánt.
válasza:Megértem a párod reakcióját, rossz dolog 2 fontos személy közt igazságot tenni, de néha muszály.Fontos lenne ha valóban igazad van melléd álljon, és anyukájával meg megbeszélnie hogy igazságtalanul cselekszik és próbáljon meg kicsit finomabban viselkedni.Főleg ha ő az aki vendégségben van.
A helyedben leülnék a párommal és elmondanám neki hogy ezt hosszú távon nem lehet tűrni,és bánt hogy az anyja mellé áll persze segítsen neki, beteg idős stb... támogassa és védelmezze csak neki köszönheti az életét és ő gondozta míg felnőtt nem lett, sokat köszönhet neki,de mérlegelnie kell.Az hogy a szülője az nem azt jelenti hogy az élettársának meg kell hunyászkodni előtte.Én ezeket mind elmondanám neki, sőt azt is hogyha még 1 ilyen alkalom lesz és nem kel a védelmemre akkor megvédem saját magam ha tetszik ha nem.(persze csak finoman)
válasza: válasza: válasza:Én a barátnőm faterjával voltam rosszba. Türtem egy darabig a beszólásait a b@szogatásait, asztán visszaszoltam. És többet inkább nem is szoltam hozzá pedig nem ritkán jártam hozzájuk, mivel a barátnőm még otthon lakott. Csak köszöntem neki.
Én a helyedben vagy visszaszolnék, vagy nem mennék 26/f
Nálunk is ez van, azzal a különbséggel, hogy a férjem mellénk áll. Komolyan, én is sokszor próbáltam megszeretni őt, de egyszerűen nem megy. Uralkodni akar rajtunk és az életünkön és attól megy el az esze, ha mi ezt nem engedjük, tudja, hogy nélküle is boldogulunk. Mindenbe beleszól, beleköt a hátunk mögött szervezkedik, ahelyett, hogy leülne velünk megbeszélni dolgokat. pl. az esküvőnk előtt is mindent ő akart megrendezni. majdnem dupla mennyiségű sütink lett (50 vendégre + ismerősök, kollégák majdnem 2000 sütink lett), ha el nem szólja magát. Egyszerűen nem lehet elmondani neki semmit, mert azonnal intézkedik, persze kérdezés nélkül és úgy, ahogy ő gondolja. Könyvet (minimum 1000 oldalasat) tudnék írni róla, pedig csak 3 éve élünk egy házban, de külön háztartásban. Mi azért megmondjuk neki, hogy mi a bajunk vele, de fel sem veszi, egyik fülén be, a másikon ki. Esze ágában sincs megsértődni. 70 éves a kedves anyós, férjem kései születésű, most 34 éves.
Azért egyszer próbálj meg leülni vele megbeszélni, hogy ez neked így nem jó, a férjeddel karöltve
válasza:Én pedig veled értek együtt. Valami hasonló anyósom van nekem is, ő mindenkinek beszólogat, de neki nem lehet persze, mert "érzékeny" természet. Annyi talán az előnyöm, hogy a párom mellettem áll. Ez nagyon fontos!
De jól írja itt az egyik hsz. Igen is , legyen szád, nyisd ki.Nem kell bunk.ónak vagy tiszteletlennek lenni, de mondd el, hogy neked ez meg ez rosszul esik. Az ilyen természetű emberek még nagyobbat "rúgnak" abba, aki nem meri nekik visszadobni a labdát!
válasza:Nem kötelező sem neked sem neki szeretni a másikat. Ha bánt valami velekapcsoaltban ülj le a pároddal és beszéld meg. kérd meg beszéljen anyukájával mi baja veled. Ha a heylzet változatlan se bja.. mikor jön jó hűáziannyosszony módjára udvariasan elcsevegsz vele. De te nem mész hozzjuk innetől. Ennyi csökkentsd minimumra a találkozásokat ezzel a konflikuts lehetőséget.
Az meg,hogy beteges szegény az csak üres kifogás arra, ohgy téged bánthasson.
Te igen egyszerű, első hsz.:
Ha ennyire ellenségesen állsz másokhoz az életben, akkor nem csodálkozom, hogy egy közösségi portálon osztod a haszontalan tanácsaidat, mert a hozzátartozóid biztos már unják azokat.
Annak aki átlátta a "zavaros" mondanivalómat és normálisan válaszolt, köszönöm.
Igyekszem a sarkamra állni, engem nem kell félteni, ki tudom nyitni a szám, de ha megteszem, akkor megint én leszek a rossz. Ha jól érzékelem, a páromnak kéne támogatnia, neki kéne az anyjával megértetni, hogy miként kéne viselkednie. Miért én magyarázzam el egy meglett embernek, egy anyának, hogy hogyan illik viselkedni. Abból megint csak harag lenne, és már elegem van a sok haragból, ami körülvesz. Azért köszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!