Hogy mondjam el?

Én sosem értettem, hogy ezt miért így, csak úgy a semmiből, váratlanul kell bejelenteni vagy rákészülni, elővezetni, hogy "ülj le, beszéljünk" stb., olyankor persze, hogy megijed a szülő, hiszen nem számít rá és már arra készül, hogy valami nagyon durva, rossz dolog történt és nagy a baj. Mi otthon mindig beszélgettünk esténként vagy hétvégente, mikor mindenki ráért, otthon volt, nyugi volt stb. és akkor eldumálgattunk, hogy kivel mi történt, kinek milyen sztorija van stb. Én is mindig elmeséltem, ha történt velem valami vicces/érdekes/fontos és így az ilyesmit is, ha pl. megismerkedtem vagy találkoztam valakivel. Majd csak akkor mutattam be nekik, amikor már együtt voltunk egy ideje és tudtuk, hogy komolyan gondoljuk, szeretjük egymást stb., szóval mi is biztosak voltunk benne. Szerintem ez így egy egyszerűbb megoldás, mert neked is könnyebb, mintha konkrétan ki kellene mondanod, hogy van egy barátod és nekik is több idejük van arra, hogy ezt "feldolgozzák", ha azt gondolod, hogy nem örülnének neki.

nálunk apám idegbeteg folyton mindenen, én nem mondok nekik semmit kb 14 éves korom óta. majd esetleg jelentsd be, ha megkérik a kezed, addig felesleges mindenről tudniuk.