Hogy mondjam el a szüleimnek hogy iskolát szeretnék váltani?

Anya,apa. Nem érzem jól magam ebben a közösségben, magányosnak és elveszettnek érzem magam. Szeretnék boldogan iskolába járni és változtatni a helyzeten, de ehhez nem lesz jó a jelenlegi suli.

Kb ennyi, ezen mi olyan nehéz??

És ha nincs rá garancia, akkor már meg se próbálja vagy mi?! Úgy még az esélyt sem adná meg magának, hogy egy rossz közegből egy jóba kerülhessen. Arról nem is beszélve, hogy ezzel nyilván ő is tisztában van, úgyhogy nem ijesztgetni meg lehúzni kéne szerencsétlent, mint egy riadt majmot a fáról.

Kérdező! Mondd el ezt így a szüleidnek, ahogy ide leírtad. Minél hamarabb tudják, annál könnyebb lesz intézkedni és ha mehetsz, akkor a könyveket sem kellene megvenni.

Mindenképp próbáld meg! Ha esetleg nemet mondanak (amit kétlek, egy gyerek sem szokta csak úgy passzióból bevágni, hogy iskolát akar váltani, annak minden nehézségével együtt), hát legalább tudod. Míg így folyton csak azon kattognál, hogy "mi lenne, ha megmondanám?" vagy mikor már késő, akkor meg jön a "mi lett volna, ha...".

Sok sikert! ☺

"Anya, apa, ne vegyétek meg az idei tankönyveket, mert inkább szakács/ápoló/tanár/fodrász/építőmérnök szeretnék lenni, úgyhogy legyetek szívesek, írassatok át ebbe vagy abba az iskolába, mert szerencsére még időben rájöttem, hogy a rajz nekem csak egy hobbi, ráadásul a társaság se jó, és nem is érzem ott jól magam. Sajnálom, tudom, hogy sok pénzt szántatok erre, de legalább még most kiderült, és nem dobtok ki az ablakon még többet."

Lesznek gondok, valószínűleg a tankönyveid nem érkeznek majd meg, ha ilyen későn adják le a rendelést, tornaruha, egyenruha, ha van, megint csak idő, mire elkészül, és új diákként sosem egyszerű egy összeszokott csapatban. Nem ijesztgetni akarlak, szerintem felelős döntést hoztál (igaz, miért a nyár végén?), csak ezekre készülj fel.

Minél előbb mondd el nekik, egy hét és itt az iskola.

Amúgy van olyan ismerősöm, aki "felnőtt" emberként három egyetemi szakot kezdett el, és hármat hagyott ott az első év után, úgy, hogy végig a szülei finanszírozták az útkeresését. Már gimi végén megmondtuk neki, hogy ha még nem tudja, mit kezdjen az életével, akkor vállaljon egy-két évig munkát, és csak akkor kezdjen szakmát tanulni, ha eldöntötte, mi legyen, de inkább belekezdett mindenbe. Na ez a gáz, nem az, hogy te 14 (?) évesen még nem tudtad biztosan, mivel szeretnél foglalkozni a jövőben. Nem is lehet szerintem egy tizenéves kölyöktől elvárni, hogy ilyen felelős döntést hozzon ilyen fiatalon, pláne, hogy semmilyen szakmát nem mutatnak be az iskolában.