Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy már megint iskolát akar váltani 20 évesen?
Egy iskola se jött be. Mondjuk nekem soha nem jön be semmi ami egy évnél tovább tart. Nem tud huzamosabb időre ráállni az agyam valamire, az a baj. Mondjuk szerintem ez nem baj (mert ez még valamennyire természetes is), csak a társadalom ítéli el. Én az a típus vagyok, aki hamar kerülni kezdi az iskolát, és ahelyett, hogy órákig az osztályteremben ülne a könyvtárban tanulmányozza a kvantumfizikát, esetleg kirándul.
Anno grafikusnak iratkoztam be, de nem jött össze.
Közgazdásznak álltam, az se jött össze.
Jelenleg cukrászatot tanulok, de már szinte sírok, ha csak arra gondolok csinálnom kell. Az utóbbi időben tényleg be sem mentem a cukrászatra.
Rájöttem, hogy a természettel akarok foglalkozni! Szeretném ennek szentelni az egész életem. Érdekel a történelem ezen része, és a jelenkor állatai is. Érdekel az egyedfejlődés, az evolúció.
Ezek kisgyerekként is nagyon vonzottak.
20,l
Azt hiszem a szüleid igazán türelmesek lehetnek. Ráadásul anyagiakra sem lehet panaszuk, hogy hopp, megint eleged van a dologból.
Én a helyedben szépen elvégezném ezt a cukrász szakmát, mert itthon ebből még meg tudsz élni, de az evolúció, meg természet, meg....nem.
Ha meg még is érdekel, akkor szépen, munka mellett elvégzed. Így senkinek sem okozol csalódást.
Egyébként mi van akkor, ha a szüleid belemennek, majd félév múlva megint rájössz, hogy hopp Téged ez nem érdekel, inkább kalauz akarsz lenni?
Állj eléjük, és mondd el, meg csapd mellé azon terveid ismertetését is, hogy ezetúl hol, hogyan, és miből szándékozol megélni. Ugyanis gyanítom ezt már ők sem tolerálják.
Keress munkát, amiből megélsz, tűrj, aztán mellette hobbiból azt tanulsz és csinálsz, amit akarsz. Mert gondolom nem az a terved, hogy egész életedben élősködsz valakin, hogy kedvedre félbehagyhass mindent...?
Először az jutott eszembe, hogy eddig csak kerested az utad, s nem találtad mi az, ami igazán érdekelne.
Viszont igazuk van az előttem szólóknak.Fejezd be, amit elkezdtél, s ha már dolgozol, akkor magadnak finanszírozod a további álmaid. A szüleid sem kötelesek a végletekig taníttatni.
Én se szeretem a munkám, szívesebben lennék orvos pl. de nincs pénzem, hogy elvégezzem, s nem támogatnak a szüleim.
Ezzel a hozzáállással az a gond, hogy olyan vagy mint befejezetlen könyv. Mindig csak eleje, de vége nincs annak amit csinálsz. Ebből jön a felszínesség is. Mindenbe belekóstolsz egy kicsit de semmihez nem értesz igazán. Ilyen ember meg nem kell a társadalomban, mert alapos, okos emberekre épít társadalmunk az viszi őket előrébb.
Szerintem te inkább menekülsz a felelősség elöl. Ha valami tudást, ismeretet a magadévá teszel az beépül az életebe, esetleg gyökeresen meg is változik. Te félsz elkötelezni magad valamely hivatás mellett.
Ha legközelebb is belefogsz valamibe necsak azt nézd, milyen jó lesz, hanem azt is mi nem lesz jó benne. Minden szakmának van árnyoldala. Az evolúcióval foglalkozó embereknek pl az, hogy nagyon nehéz eredményeket felmutatni és az egész életed rámegy egy kutatásra. Tehát életed végéig ugyanazt a csontot fogod rágni, hogy halálod előtt talán rájöjj hova illeszthetnéd be a puzzlet. Szóval ha nem vagy végleteik elszánt és TÜRELMES, akkor én ezt neked nem ajánlom!
Szerintem neked inkább utazgatós meló kéne. Mondjuk tolmács-üzletkötő ilyesmi, akkor nem a munkakör változna, de mindig lenne változás az életedben, mert sok országba kéne rohangálnod. Talán ott meg tudnál maradni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!