Máshol is ez volt költözés előtt? (bővebben lent)
Most végeztem megkaptam a szakmámat és július végén felköltözöm Pestre a barátomhoz(3 éve vagyunk együtt). Az zavar hogy anyu és ma is mindig avval jönnek hogy ne vigyem fel az összes cuccom amíg nincs állásom meg hogy mért megyek..
Tudom hogy egy anyának rossz lehet ha a lánya elköltözik,de jól tudták hogy ha meg lesz a szakmám megyek és nem fogunk ezek után is távkapcsolatban élni.
Nálatok is ennyire ragaszkodtak. Illetve hogy 2 hetente jöjjünk hazanézni...de meló mellett maximum az elején lesz ez így, független akarok lenni.
Én akarnék sokat? 20/L
Az összes cuccodat amúgy sem lenne egyszerű vinni, max. ha mindjárt teherautót bérelsz vagy nem tudom. Felesleges. Ha július végén költözöl, mondjuk a téli kabátodat és csizmádat még nem kell belenyomorgatni a bőrödbe, mert minek? Na meg ne legyen úgy, de minél többet hordasz oda, annál szarabb hazacuccolni, ha úgy alakul, meg amúgy is venni fogsz ezt-azt. Ha már biztos kellemesen berendezkedtél és nem kergetitek ki a világból egymást együtt élve sem, akkor ráérsz az összes sziriszarit odahordozgatni. Csak apránként.
Amúgy nem csodálom, hogy azt szeretnék, hogy két hetente hazajárjál, elvégre eddig ott laktál állandóan, nem? Fura lenne elmenni és rájuk sem nézni. Annak kicsit olyan íze van, hogy "de jó, végre megszabadultam tőled anyukám, na tudod mikor megyek a környékedre ha nem kell valami". Úgy is hozzá szoknak. Legalább kíváncsiak rád, nem azt mondják, hogy talpsarok, többet nem itt laksz, ne is lássunk max. ünnepekkor.
22/N
Én csak "lakótárssal/barátnővel" költöztem össze 24 évesen, de anyukámon látszott, hogy legszívesebben elsírná magát...mégis elengedett, mert "független" akartam lenni.
De egyébként igazuk van az előttem szólóknak, minden cuccot ne vigyél el...ez egy nagy lépés , teli lesz meglepetésekkel! (ezek pozitívak-negatívak is)
Én is pont ugyanígy költöztem el otthonról, és bár ez három éve volt már, a mai napig mindennap kétszer-háromszor felhív anyukám, és rimánkodik, hogy ne háromhetente hanem kéthetente menjek haza. Persze a nyaramat most itthon töltöm, mert albérletben lakunk a barátommal, nem saját lakásban és így gazdaságosabb.
Egyébként nekem három év alatt se sikerült az összes holmimat levinnem itthonról, de nem is akarom. Szeretnék anyuék lakásában mindig egy saját kuckót magamnak, hogy ne vendégszobában kelljen laknom, ha náluk vagyok. 22L
Az én helyzetem kicsit más. Én tanulni megyek fel szeptembertől Budapestre márha felvesznek!A szüleim féltenek persze,de anya mellettem áll,és segít mindenben, apa viszont olyan megjegyzéseket tesz,hogy reméli nem vesznek fel,mert akkor még maradhatnék otthon velük... Ez iszonyatosan rosszul esett,de valahol megértem,hogy nem akarja,hogy kirepüljek a családi fészekből.
Nekik nehéz elfogadni,hogy felnőttünk,és költözünk.Légy velük megértő,hiszen csak féltenek.
20l
Jaj én sem úgy értettem hogy haza sem jövök, hanem eleinte okés a 2 hét, de utána havonta is jó lenne, mert szombati tanfolyamra is be szeretnék majd íratkozni és így egyszerübb, de mondtam hogy ők is nyugodtan jöjjenek,mert még úgy sem voltak fent:)
Az összes holmim nem, csak a ruháimat vinném, hisz látogatóba úgy jönnénk hogy szombat reggel és estefele haza. 85 Km a táv amúgy. Még nem tudom szombaton is kell e munkába menni. De megértem hogy látni szeretne, nekem is fognak hiányozni, és jövök csak unom hogy állandóan nyaggatnak:)
Még nem laktunk együtt barátommal, de elég sokat voltam fent, meg nyaralásonként együtt vagyunk, de nem hiszem hogy gond lenne, segít nekem mindenben:)
Köszi a válaszokat, várom még mások tapasztalatát is:)
Egyébként mondtam is neki ha olyan jó állásom lesz haza is adok majd neki hogy legyen mit magára költenie:)
Most lehet, hogy gyakorinak tűnik ez a 2 hetente hazalátogatás, de az is lehet, hogy az elején még gyakrabban hazakívánkozol majd, mert hiányoznak a szüleid, a szülőhelyed, az itteni barátok, ismerősök...
Szerintem 20 évesen még vagy annyira fiatal, hogy anyukád aggódik érted, kicsit gyereknek tart és ezért szeretne gyakran látni. Megértem őt is, tudom hogy az én anyum is nagyon szomorú volt, mikor egyetemre mentem Budapestre, pedig én vagy hetente, vagy később kéthetente mindig hazajártam. Gondolj bele, 20 éven át nevelt, nap mint nap találkoztatok, együtt laktatok, te vagy az egyik legfontosabb ember az életében, és most elmész messze, elviszed az összes cuccodat és mondjuk havi egyszer tervezel meglátogatni (vagy annyiszor se? nem tudom). Értem én, hogy fiatal felnőtt vagy és el akarod kezdeni a saját életedet, ezzel nincs is semmi probléma, de anyukádnak (és általában a szülőknek) sokkal nehezebb ilyenkor. Szerintem próbáld meg megérteni anyukádat és mindent megtenni, hogy neki is könnyebb legyen. Ha megteheted, járj haza kéthetente, legalább az elején, és na szakadj ki teljesen a család életéből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!