Ti, hogy adnátok elő a családotoknak, hogy végstádiumu rákosok vagytok?

- Anyu, holnap nem megyek suliba."

- Már megint miért?

- Végstádiumú rákom van.

- Ja, hogy ezért hörögsz meg fetrengsz a kórházban azzal a hülye infúzióval! Már azt hittem, megint azok a hülye videójátékok. Na jó, egy napot hajlandó vagyok igazolni, de nem többet!

Sajnos ismerek rákosokat és az egészségügyhöz is van némi közöm.

Nem olyan ritka az akinek nem sok esélye marad és ennek a fő oka a szűrővizsgálatok látogatásának hiánya és az egészség hanyagolása. Hány ember halogatja az orvost, ennek általában csak pár kihulló fog, diéta helyett inzulin injekció és egyéb "apró" finomságok a következményei. Volt szerencsém képeket látni daganat környékén elhalt szövetekről, lehet hogy fekete, lehet, hogy ronda de legalább nem fáj nem kell ide orvos. Menteni pedig már nem lehet mert áttétes és a fél teste rákos.

Elég az oldal egészség kategóriájában szétnézni. Milyen házi megoldás van? Félek orvoshoz menni? Muszáj elmennem nőgyógyászhoz? Segítsetek de nem megyek urológushoz....

Na meg vannak igen agresszívan fellépő vagy ritka ráktípusok is.

Továbbá a daganat elhelyezkedése is mérvadó.

A limfómák, leukémiák pedig megint külön kategóriát képeznek.

Hogy adnám elő? Nehezen, de egyszerűen és nyíltan. Ez van, ennyi időt mondanak. Amíg nem kerülök ilyen helyzetbe (és remélem nem is fogok) nem lehet erre mit mondani.

Együtt élő családnál szerintem kiderül, legalább a betegség ténye.

Nálunk volt ilyen a családban, sose ment orvoshoz, végül nagy balhéval elzavarták, mikor fél éve fulladósan köhögött. Vizsgálat ezmegaz, tüdőrák és 2 hónapja van még volt a diagnózis...

Mivel a család tudott a betegségről, nem annyira volt mit titkolni. Pedig amúgy nem volt "annyira" lerobbanva.

(Mondjuk végül kezelni kezdték, a 2 hónap se 2 hónap így, tolódik ki, de a kemóra jàrkálást, hányást, hajhullast, táppénzt otthon nehéz lenne titkolni.)

Annak, aki szerint a kérdés "baromság", vagy nem életszerű, leírnék egy esetet, ami nyilván nem gyakori, de nem is elképzelhetetlen:

Egy kedves ismerősöm édesapja azok után halt meg pár éve, hogy rosszullét miatt kórházba került, ahol komolyabb kivizsgálások után tüdőből kiinduló, sajnos már a hasüregre átterjedt áttételes daganatokat diagnosztizáltak nála.

Karácsonykor került kórházba, a kivizsgálások után született diagnózist december végén tudta meg a család, ő pedig január 8-án meghalt.

Mindezt úgy, hogy a volt - akkor már nyugdíjas - felesége egészségügyi dolgozó volt, tehát ha a pár kiló fogyáson túl lettek volna súlyos betegségre utaló tünetei, feltehetőleg felismert volna, hogy gond van, ő maga pedig nem egész fél évvel előtte nyelési nehézségek miatt egy több napos kivizsgáláson volt kórházban, amit aztán nyelőcső tágítás követett, utána pedig kontroll vizsgálatok.

Mégsem ismerték fel, hogy milyen súlyos a baj. Szomorú, de talán kegyelem volt a sors részéről, hogy az utolsó hónapjait nem egy halálos, a gyógyítható stádiumon már túlhaladt betegség diagnózisának tudatában élte meg.