Nektek mi a legrosszabb családi emléketek?

Elvitt gyerekkoromban a rendőrség otthonról a rossz körülmények miatt. Intézetbe kerültünk, a bátyáimtól is elválasztottak. Ez akkor borzasztó volt kisgyerekként, de mai fejjel jobb, hogy így történt.

Aztán a Papám halála, 6 éves voltam, nem tudtam pontosan mi a halál, de tudtam, hogy soha többet nem fogom látni, és láttam éreztem a Nagymamám fájdalmát.

12 éves koromban pedig a Nagymamám halála, életem legborzasztóbb napja. Ők vettek magukhoz az intézetből, örökre hálás leszek Nekik.

Mikor 9 évesen anyuék összevesztek,mert apám beszólt valamire evés közben. Emlékszem úgy bepöccent, hogy elbújfam a kertbe a fák közé.

Aztán kiabálást hallottam és odafutottam.

A garázsba pedjg egy fegyvert tartott a fejéhez, azzal fenyegette anyát, hogy lelövi magát.

A legcikibb, hogy mindez vendégek előtt történt. Azt mondta mikor ez kiderült hogy ott voltam, hogy biztos anyám beszélte tele a fejemet. (22 éves vagyok és azóta nem felejtettem el ezt)

A másik szintén apám, hogy elhagyott minket egy másik komplett családért, és velünk nem is foglalkozott éveken át, de az idegen férfitól való gyerekekkel igen, ráadásul csináltak is pluszba egyet az újdonsült asszonykájával.... Belegondolva jobb is hogy nem tartom vele a kapcsolatot. Engem is volt hogy rángattak míg veszekedtek kiskoromba.

Ezt a kérdést meg fogom mutatni az összes breeder féregnek aki szerint minden nőnek szülnie KELL, mert ez az élet értelme, stb.

Nekem is voltak finomságok, gazdasági erőszaktól a nemiig (családon belül), úgy nőttem fel mint a gomba. 5 éve járok pszichológushoz, talán most érzem hogy javulok, viszont egyre több durva emlék jut az eszembe, amiket eddig elrejtett az agyam, és nagyon rossz.

Talán a legrosszabb, hogy rettegtem a bátyámmal egyedül maradni, ami sajnos sokszor megtörtént, olyankor vagy boxoló voltam neki vagy....más....

Nem tudtam magam teljesen túltenni de igyekszem, eltakarodtam onnan abból az okádék környezetből, jó emberek közt élek.

#14-es vagyok. Karácsonyról jut eszembe egy szép de szomorú emlék. Emlékszem 3.os lehettem kb vagy 2.os és kérdezték a suliban ki mit kapott karácsonyra. Mikor rám került a sor olyan boldogan mondtam, hogy almát és csokit mintha a csillagot kaptam volna az égről. :D Az volt az első karácsony amikor kaptam valamit. Mamám félt bármit venni nekünk mert anyám nem tartotta a karácsonyt és durva dolgokat vágott le ha mi akartuk volna.

Gondoltam ezt is elmesélem, ne legyen annyira keserű ez a topic ami itt nyílt.