Mi a szüleitek legrosszabb tulajdonsága?

Jó nektek. Szüleim elváltak, sokat szenvedtem. De a legrosszabb tulajdonságuk, hogy le se szarnak tizenéves korom óta. Apám munka megszállot nem tud megnyílni érzelmileg, inkább áthidal dolgokon. Az apámnál a féltesó segge ki van nyalva...luxus szoba (amikor elköltöztem lebontották a szobámat hugi szobájának bővítésére -mostohám elintézte, apámnak meg eszébe se jutottam...)

Anyámnak meg kedvence a vérszerinti transzi hugom...aki drogozott(szerintem most is), ivott rendesen, verte el s lopta a több ezreket és anyámnak ígyis kedvence...szánalom.

Anyucika fizette neki a jogsit, kapott autót, fizetve lett a testi átalakítás...stb.

Én meg le vagyok szarva...egy csendes művész lélek s kocka, soha senkinek nem okoztam gondot... Miért a rossz s retardált emberek kapják meg a "kedvenc" címet.

Amikor meg segíteni kellett volna, hogy életet kezdjek külföldön: Amikor nem volt aktuális meló szarrá szidtak/belém kötöttek nap mint nap vagy ha jókedvük volt kaptam a kamu szöveget "jaj kislányom, így úgy támogatlak ha úgy lesz..." , amikor aktuális lett volna: "bocs elment auto szervízre 250ezer mert hibásan vettük az új autót" vagy " nincs nálam most"-aztán hugicának nyomták a kezébe a pénzt.(nem pár száz ft-t)

Átlag otthonlétben le voltam szarva vagy belém vesztek, basztak válaszolni bármire, bezzeg amikor kijutottam egyből irogattak naponta kamu "mivan veled..." dumákkal. Aztán kinyögték: "mennyit keresel?"

Meg a jó k**** *********.

Vissza se fogok nézni, csak mamámhoz.

Mamám s párom azok akiknek elhiszem a szeretlek szót.

Szóval addig örüljetek amíg féltenek, óvnak titeket. Komprumiszumokat meg lehet kötni, ha túlzott a félelmük/aggodalmuk, hiszen mindenki előbb-utóbb felnő.

Ja a legszebb, hogy amikor lett volna meló azelőtt hunyt el szeretett papám s onnan volt laza 3,4millájuk...elbaszták a levegőbe, semmi látszata csak a szervízbe bebaszott új autó xD meg gondolom a napi pasi hormon a hugomnak ami nem olcsó...

Az IQ szintje anyámnak még alacsony is, pénzzel nem tud bánni.

Mindenkinek van fájdalma. Részvétem. Nekem az elmúlt fél évben 4 közeli hozzám tartozó távozott, tudom milyen. Az utolsó temetésen olyan remegés fogott el az összeroppanástól, hogy orvoshoz kellett vinni...már csak egy ember él a mamám akit igazán szeretek, de messze lakik/netet nem használ.

A párommal szoktunk beszélni, mi lenne ha lenne gyerekünk. Első sorban odafigyelés szeretet s mivel mindketten szókimondóak vagyunk a másikkal szemben (még ha bántó is) s ennek részévé akarjuk tenni a gyermeket. Legyen gyermeknek is véleménye/beleszólása (persze kölcsönös tisztelettel) s párom mondta nem akar rideg vagy/és leszarom a gyerekkel, tudatni akarja: igenis szereti a gyermekét.

Kár hogy sok szülő észre se veszi magát a gyerek meg nem meri felhozni a témáit/gondolatait.

Anyám pesszimista, önbizalomhiányos, örökké elégedetlen, munkamániás, mártír típus.

Apám hűtlen, exalkoholista, agresszív, hatalommániás, önző, beképzelt, bunkó, akinek mindig igaza van még akkoris, ha nem, szándékosan keresztbetesz.

Mindketten megbízhatatlanok, alkalmatlanok szülőnek. Kiskoromban apa vert és megfélemlített, de mindketten elérték hogy ne bízzak bennük. Többször nevetség tárgyává tettek, szándékosan kicsesztek velem, soha nem védtek meg és nem adtak igazat nekem a valóságtól függetlenül. Jóért nem dicsértek, rosszért leszidtak.

És végül nem váltak el, ezért mai napig anyám boldogtalan és folyton veszekednek.