Mi az értelme annak a döntésnek, hogy a váláskor a gyerek felügyeletét mindkét szülő egyenlő mértékben gyakorolja?

Lehet hogy elfogult vagyok, mert féltem a lányom és a 3 éves kisunokám. De ilyen idősen van annyi tapasztalatom, hogy meg tudjam ítélni ki a hazug, paranoiás. A lányomnak nagy hibája, hogy nem tud hazudni. A bíróságon az apa minden gyalázatosságát letagadja (mert azért tudja, hogy aljasság amit művel), azt is hogy van keresete. Mindent akar, gyakorlatilag azt szeretné, ha lenne egy gyereke anya nélkül. Képtelen bárkivel is együtt élni, ezt még régebben saját maga is bevallotta. Ha már a bevallásnál tartunk, annyi aljasságot írt a válás megindításakor, hogy az kimeríti a gyalázkodás, rágalmazás fogalmát - a bíróság: "vérmérséklet kérdése". Még öngyilkos is akart lenni - mint írta - de aztán meggondolta magát, mondván, hogy abból a lányom húzna csak hasznot (a gyerek képbe se jött). Sajnos bedőltünk a színjátéknak, ami a házassághoz vezetett, majd féléves házasság után már jelentkeztek az együttélési képesség a szeretet az empátia teljes hiánya.

De nem sorolom mi mindent művelt a lányommal és velünk nagyszülőkkel, még saját maga által sem megfogalmazott okok miatt.

A bíróság? Aggódóm, hogy szintén bedől a "krokodil könnyeket" hullató apa színjátékának, aki a gyereket csak a lányom zaklatására használja fel. Mint írtam ennek az embernek az élete teljesen üres, a tv focinézésén kívül semmi sem köti le, érzéketlen, és most már gyűlölettel átitatott (ha a gyűlölet érzés , no akkor nem teljesen érzéketlen). A 3 éves gyermekét tökéletese összezavarja azzal, hogy a mi családunk elleni gyűlölködést tanítja neki: pl. a mamit (feleségem) a gyerek imádja, de az apja azt tanítja neki, hogy a mami gonosz ezért ő nem szereti. Képzelje el bárki egy 3 éves gyermek lelkében ez mekkora kárt okoz. Bár a jog a gyermek testi, szellemi és lelki egészségéről beszél a bíróság úgy látszik ebből csak a testi bántalmazást fogja csak fel (majd ha vér folyik). Egyébként is az apa megírta, hogy ellenünk neveli a gyereket, de ez megint csak a vérmérséklet kérdése lett.

Túl sok ez már, és hányok az olyanoktól akik magukat objektívnek feltüntetve odaállnak egy olyan ember mellé akit nem is ismernek csak mert "szegény ártatlan apa" ott lett hagyva és jogai sőt tulajdonjogai vannak a gyerekkel kapcsolatban - viszont csak azt fogadja el amit ő AKAR, még ha káros is a gyerekre nézve. Ehhez talált ügyvédet is, aki arra specializálta magát, hogy elvegyék az anyáktól gyermekeiket.

Sajnálom, hogy ilyeneket írok, de nagyon felzaklatott a bíróság teljes érzéketlensége (bár tudjuk hogy Justicia szeme bekötve, de hallani azért hall).