Huszonévesen mehet valakinek annyira tönkre az élete, hogy ne tudjon talpra állni?

Utolsó éves voltam a főiskolán, mikor kiderült, hogy nem dolgozhatok majd a szakmában, amire az életemet készültem alapozni. Pár hónapig nem nagyon tudtam magamról, csak melóztam (idénymunka) és aludtam, néha közbeiktattam egy-egy bőgőrohamot. Nehéz volt megbeszélnem magammal, hogy van kiút. Most dolgozom, és arra gyűjtök, hogy 1-2 éven belül elkezdhessek egy levelező sulit. Úgy érzem, sikerülni fog, ha mindent megteszek.