Milyen alapon gondolja szülő h idős korában köteles ápolnia a gyerekének?

Rokoni kapcsolat függvénye az, hogy ebben a kérdésben mire jutnak az érintett felek. Hiszen szomorú igazság, de az egészség, és az élet nem örök.

Véleményem szerint egy jó rokoni kapcsolatban nem az a kérdés, hogy kell-e ápolni a másikat, hanem az, hogy hogyan tudjuk azt kivitelezni.

A kérdéssel kapcsolatban viszont ennél a kérdésnél is jól látszódik az a fajta probléma, amivel nem nagyon akarnak foglalkozni az emberek: mi van akkor, ha a gyermek és a szülő között nem volt jó a kapcsolat? Vagy a gyermek olyan életet épített ki, amelybe nem fér bele a beteg család tag napi ápolása, mert mondjuk ő 100-200 km-rel odébb lakik?

Azt gondolom egy értelmes és mentális egészséges szülő utóbbi esetében nem várná el, hogy gyereke felforgassa az életét. Anyám ebben a legnagyobb hangadó, aki nem egy emberrel veszett össze ebben a dologban, hogy ő vállalt engem, nem pedig fordítva, és semmilyen elvárása nincs ebből a szempontból felém.

A te rokoni kapcsolatodat te látod, de szabad ember vagy, és senki nem erőltethet rád semmit.

Ha rossz volt a kapcsolatot szülőkkel érthető a hozzáállásod. Ha nem, és ráadásul még bele is férne az idődbe, hogy segíts, akkor viszont mindenképpen érdekes a felállás.

Svájcban se a gyerek kéri, hogy altassák el az orvosok a beteg szülőt, mert nem akar róla gondoskodni. Nem egy kutyáról beszélsz.

Másrészt legyél igenis hálás, születhettél volna Afrika mélyén AIDS betegen, vagy Kolumbiában, már az anyaméhben drogfüggőként. Sőt, itt Magyaroszágon is születhettél volna AIDS beteg drogfüggöként, eladhattak volna uzsorásnak, kukázhatnád az ételt és a ruhát, vagy koldulhatnál a jeges földön ülve, hogy anyádnak jusson drogra.

Sőt, Svájcban is.

De ehhez képest a meleg szobában ülsz, a neten szidod a szüleid. Karácsonykor.

És ők nem tettek érte utcára.

Én már kitettelek volna.

Szerintem ez olyan dolog, amit nem lehet elvárni.

Nekem az egyik felmenőm sajnos mentális beteg lett idős korára. Mivel egész életében mindent megadott nekünk(nem csak az anyagiakra gondolok), fel sem merült bennünk,hogy ne ápoljuk. Mindenben mellette vagyunk és csináljuk a végsőkig, mert megérdemli, csodás ember volt fénykorában.

DE tudok olyat,ahol borzalmas szülő volt az adott ember, verte a gyerekeit,állandóan részeg volt stb.. Most mindenki szörnyülködik,hogy a gyereki nem ápolják, felé se néznek.

Hát amilyen a mosdó,olyan a törölköző.

Szerintem ahol a jó volt a kapcsolat, ott nem is kell kérni a gyereket,hogy ápolja a szülőt.Megy magától és megtesz mindent.:)

Az egésznek van FIZIKAI és ANYAGI oldala is.

Ismerek valakit aki nő létére ápolta az édesanyját aki

kerekesszékben űlt, egy panel lakásban laktak.Aki tudja azok méreteit,a WC és a ZUHANY elhelyezését is, gondolhatja hogy nem egy egyszerű dolog valakit "fűrdetni" és vécéztetni abban.Egy embert/személyt emelgetni és gondozni..Az hogy valakit felvegyen a gondozására...az (illető szerint) 80-100 ezer forint HAVONTA bennt lakással..

Akkor, amikor már FIZIKAILAG nem tudja valaki a szeretettjét gondozni, kénytelen azt az öregek otthonába tenni, ahol ellátják, mert nincs más mód.

Az akiről szó van, év tizedekig ápolta a mamáját aki száz évig (!!) élt.