Nagymamámat hogy szoktathatnám le arról hogy bejön a szobámba?

Rá vigyázok részben nem az ingatlanra.

Nem értem mi a baj ezzel.

Nincs kedvem küszködni miért is kéne kötelező jellegű kínlódni vagy mi ?

Gazdaságilag nem éri meg ingatlant bérelni meg akkor abból adódó kellemetlenségek érnek. S lennének olyan hónapok mikor üresen áll. Nem éri meg. ill túl problémás.

Meg miért kell szenvedni én csak arra vágyom h nyugodtan létezzek s ne csesztessen senki.

Megpróbálom finoman megbeszélni a dolgot s lehet egy pohár borral rásegítek a dologra ..

Azért valamilyen szinten segítjük egymást.Személyes teret meg a autonómiát jobban igénylem mint más. Ilyen van..

Alapvetően nem magamtól létezem és sok mindet elkeltet viselnem...

De ha ennyit kell kínlódni egy ingatlanért.

Okés megértem.

De akk továbbiakban mi játszódik le az illetőben de jó volt a fél életemet végig kínlódni.

Gyorsan csinálok két gyereket ha én nem leszek hagy kínlódjon utánam valaki.

Nem számít ha felnőtt korukban utálnak és nem álnak szóba velem(a nagymamával a gyerek én az unoka vagyok.. ) de legalább kínlódik utánam valaki ez az alapvető gondolkodás kifejtené valaki ? Ez kinek miért jó ? Ha jó.

És akkor most nekem is gyereket kell csinálnom akit meg én terrorizálok ha jól értem akkor ez így megy?

Vagy én most babázni akarok azt majd lesz ami lesz vagy hogy van ez ?

A gyerekre meg kiszolgáltatottságból adódóan rákényszerítem az akaratom ha tetszik neki hanem ? És ehhez vágjon jópofit ?

És ha felnő meg takarodjon dolgozni meg lakjon ott ahol akkar azmár az ő dolga ? És akkor ezek után ezért nyilvánvaló hálával tartozik a gyerek hogy menyit szenvedett vele a szülő holott erre senki nem kérte ?