Mit kell gondolni arról a családtagról aki szándékosan nem nézi meg a neki küldött üzenetet?

Csak illemből beszél veled élőben. Még érdeknek sem nevezném mert nem írtad, hogy akarna bármit is.

Nekem is van ilyen rokonom, ha látom beszélek vele, nem vagyok bunkó. Face en az ismerőseim közül is töröltem mert attól, hogy a rokonom szegről végről nem igazán érdekel mi van vele. De élőben meg nem fogom megcsinálni azt, hogy köszön és elfordulok.

Amúgy az sem mindegy mit írkálsz neki. Van olyan ismerősöm akit sokszor csak leláttázok. Általában hülye, humortalan képeket küld. A körleveles, küldd vissza ha a másik is fontos neked marhaságokkal sem foglalkozok.

Az üzenetre könnyebb "nem válaszolni", mint felvállalni, hogy élőben kimutassa, hogy nem kedvel.

Olyan eset nem lehet, hogy az illető nem szeret írásban kommunikálni (lájkolgatni attól még lájkolgathat), de pl. azt tudod, hogy másokkal azonnali üzenetküldőkön cseverészik gyakran?

Nekem volt ilyen ismerősöm, azt mondta, hogy személytelen az írásban történő kommunikáció, kerüli ahol csak tudja.

Velem gyakran előfordul, hogy egy levélre azért nem válaszolok, mert "rendesen" akarok rá válaszolni, ahhoz meg erőfeszítés kell. Agyatlanul like-olgatni meg hülyeségeket kommentelni bármikor tudok, a komoly ügyekhez nem mindig vagyok ott eléggé agyilag. Viszont ha valamit egyszer elkezdtem halasztgatni, akkor jó az esélye, hogy további halasztás áldozata lesz, és ez a vége: [link]

Ez rendszeresen megtörténik velem, sokféleképp nekifutottam már, hogy megoldjam, de se az erős elhatározás, se semmilyen módszer nem segített, amit ki tudtam találni. Közben meg belül rettegek, hogy az ismerőseim azt fogják gondolni, amit itt a kommentelők, és ez persze csak tovább rontja a helyzetet.

Csak hogy egy alternatív lehetőséget is láss.

Nekem rokonok irkáltak, de egyszerűen úgy éreztem nem érdekel mit írnak.

Ha nem írtam azért írtak, ha írtam nem lehetett őket lerázni. "Élőben" is elég váltani velük pár szót, eltelik az az 1 óra aztán léphetek le.

Illetve úgy vagyok, hogy éppen dolgozom, filmezek, pihenek, itt irkálom a hülyeségeimet. És nem vágyom velük a kommunikációra.

Vagy csak épp tele van az agyam a saját mindennapi dolgaimmal, erre elkezdenek traktálni azzal, hogy nézzem meg milyen sapkát vettek a kutyának...