Honnan lehet tudni, hogy biztos jó döntés a gyerekvállalás?
Anyagi, környezeti, lakhatási és családi háttér számomra nyilvánvaló, hogy mit várok tőle, ezekre nem kérem, hogy kitérjetek.
Ami érdekel, az az érzelmi, lelki oldal. Nagyon gyakran érzem úgy, hogy szívesen nevelnék, tanítanék egy apró csöppséget. Ha találkozom más gyerekével, legszívesebben hazavinném. Ha megtudom, hogy valaki babát vár, az első gondolatom, hogy bár én is ott tartanék.
DE néha eszembe jut, hogy lehet türelmetlen lennék ahhoz, hogy 0-24 készenlétben legyek. Nem vagyok utazgatós típus, max évi egy alkalommal nyugodtan bíznám a szüleimre, szóval nem kellene változtatni nagyban az életvitelemen. Aggaszt az is, hogy nem jut e túl kevés figyelem egy kisgyerek mellett a házastársra. Vagy mi van ha megbánom? Akkor már nem lehet visszacsinálni..
Másnak is voltak ilyen gondolatai? Vagy 100% biztos volt, hogy gyereket akartok?
válasza:Sehonnan.
Sehonnan.
Sehonnan.
A döntéseink olyanok, hogy ha valamit elhatározunk, hogy megtesszük, onnantól rajta vagyunk egy sínen, amin sok minden "csak úgy" történik velünk, anélkül, hogy előre meg tudnánk határozni, vagy közben kontrollálni. Ma sokan azért nem vállalnak gyereket, mert gyávák az ismeretlenhez.
Nekem négy gyerekem van, baromi nehéz pillanatai, hetei, hónapjai, évei voltak. De utólag bizonyosan tudom, hogy jó döntés volt a gyerekeket vállalni. Sokszor kilátástalannak tűnt, sokszor megoldhatatlannak, sokszor kellett hirtelen dönteni, cselekedni. Sokszor bosszantottak, sokszor nehéz volt a 0-24. Hát ezért nagy kaland a család. De ha valaki elindul egy túrára, ugyanezeket vállalja, hogy eltéved, hogy bajba kerül, hogy küzdeni kell. Nem lehet minden percét "élvezni". De nagyon sokat igen, ezekért a percekért érdemes.
És igen, van kockázata, akár halálos döntés is lehet, nagy fájdalom is lehet. Ma hallottam, hogy valaki elveszítette a 43 éves leányát - előző nap még nem is gondolt erre az eshetőségre. Igen, ez is benne van a "kalandban". Nem lehet mindent "biztosra" venni sosem.
Mondjuk nekem 21 évesen lett az első gyerekem és őszintén szólva nem sokat filóztam rajta. Asszem jobban jártam, mint aki ezen évekig agyal.
válasza: válasza:A kiírásod alapján felelősségteljesnek tűnsz, a mondataid pedig azt sugallják, hogy a lelked vágyódik a dologra. Kiegészíteném a többiek gondolatát, hogy gazdagodjon a nézőpontod.
A házastársad mennyire partner a tervben? Azért ezt nem láttam, hogy figyelembe vetted-e. Ha nem, mindenképp, ha igen, akkor nem csépelem tovább a szót.
A szülőség megváltoztat, nem tudod 1:1-ben kitalálni, hogy fogsz viselkedni. Egyúttal a toleranciaküszöb is átalakul, tehát a "türelmetlen lennél" nem megítélhető.
Tervezd a gyereket, jobb, mint a durr bele puff. Egyfelől (bocsánat mindenkitől) sokan vagyunk, nem hiányzik egy halom (netán' félrenevelt, félredobott) gyerek, mint új generáció. Az 1-2 gyerekkel az emberiség száma stagnál vagy csökken, miközben kiélheti mindenki a szülőséget is. Szerintem ez így win-win.
Anya leszel, nem pedig főállású feleség - a következő 15-20 évre át kell gondolni a házaspár egymásra fordított idejét és annak módját (kb: "értékesebb tartalmat kihozni kevesebb idő-figyelemből") De pl. jó közös időtöltés a gyerekekkel "szülőset játszani" - ha érthető így, amire gondolok..
Túlagyalni viszont nem nagyon kell, legalábbis nem az elsőt! Ha megvannak a megfelelő emberek, és nagyjából a környezeted-életed semmi kritikus nem veszélyezteti, akkor jó eséllyel megbirkóztok a feladattal. Majd agyalj többet a másodikon - méginkább a harmadikon, ha oda jut a sztori..
Természetesen nem önálló döntésem a dolog, már csak rajtam múlik, hogy hogyan tovább. Én most jutottam el oda, hogy vagyok olyan helyzetben, hogy nem szorulnék anyaotthonra és segélyre, ha egyedül maradnék (ezelőtt semmiképp nem jöhetett volna szóba, maximum egy jó életbiztosítással..)
Második, harmadik gyerekkel is el tudom képzelni az életet, de nem gondolkodom rajta komolyabban, majd az első szülés és babázás alatt eldől, hogy mennyire tetszik, akarom-e újra.
Köszönöm a válaszaitokat, sokat segített, de szívesen olvasom még mások véleményét is.
Elég nagy döntés ez, 16 évesen könnyebb volt kijelenteni, hogy fiatalon akarok anyuka lenni, és minél több gyereket vállalni :) már a kimondott fiatalság is elmúlt, mégsem léptem a tettek mezejére
válasza:Nem az a jó anya, ki éjjelnappal csak a gyerekkel foglalkozik. Két evés között nyugodtan lehet egyedül hagyni, az sem baj, ha egy kicsit sír, nem lesz ettől lelkibeteg. Ha okosan neveled, nemcsak a gyerekre jut idő, hanem a háztartásra, a férjre, sőt még magadra is.Pár hónaposan már rá lehet hagyni pár órára apukára, nagymamára is. Legalább nem lesz "anyafüggő". Okosan kell nevelni, akkor nem lesz hisztis, kezelhetetlen gyerek, mint sok mai gyere és te sem leszel "zombi"
Egy 3 gyerekes anyuka.
válasza:utolsó
mi van akkor ha pl a harmadik gyereket hiába neveled "okosan" ha ö másmilyen ?
de hogy a kérdésre válaszoljak
sehonnan ...
nem tudod milyen szülő leszel
nem tudod milyen lesz a gyereked
nem tudod h a párod kitart e
nem tudod a jövőt
kb ennyit lehet elmondani erről
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!