Elköteleződni vagy "játszani"? Kiélvezetlen helyzetek sokasága.
Párkapcsolatokról kérdeznék, és arról, hogy nektek hogyan volt nehéz meghozni azt a döntést, hogy ezzel a férfival/nővel AKARJÁTOK szívvel lélekkel leélni az életeteket. Leírom mi foglalkoztat. Könnyebb valahogy vizuálisan elképzelni az egészet. Valahogy úgy gondoltam bele, mint egy társasjátékba, ahol ott a tábla, soksok mező, az ember dob, és halad a cél felé. A cél ebben az esetben az, hogy itt van ez a férfi, vele megöregedni, részt venni az életében, mert szeretem, sok jót tenni neki. Szóval a cél adott. De a "dobások" a szerencsén múlnak, lépegetés közben előre az ember sok mezőt kihagy, átugorja, "beleesik a csapdáiba" stb. És pár lépéssel a cél előtt visszanézve ugye sokkal hivogatóbbak az olyan mezők ahova előtte nem léptél, vajon mik lehetnek ott, milyen helyzetek, mennyi mindent lehetne még átélni. Szerintem pár lépéssel a cél előtt mindkét félnek nehéz. Ha valaki mégis az új izgalmát választja, és a játék örömét, lehet hibáztatni? A célvonalban a férfinál is ugyanazok az értékek szerepelnek, mint nálam. Szeret engem, és együtt terveztük leélni az életünket. Neki már nem kell sokat játszania addig, már erős meghozni azt a döntést, hogy velem akar maradni. Nekem talán még sokat kell játszanom addig, míg elég erős leszek meghozni azt a döntést, hogy rendben, innentől csak előre, mert ezt akarom, és kijátszottam magam, jöhet a következő tábla amin végig kell mennem, de már Vele. Amíg játszani akar az ember, addig játsszon? Azért gondolkoztam ezen, mert én ott vagyok a célvonal előtt nem sokkal, és most ott állok, dobni nem merek mert "megnyerem", nézek vissza, hogy hú de sok mindent kihagytam. Akarom a célt nem arról van szó. Csak akarom az élményeket is amik még maradtak kiélvezetlenül. Én sem tudom mitévő legyek.
Hozzátartozik, hogy nagyon régóta együtt vagyunk. Sok olyat hallottam, hogy mindkét félnek ki kell élnie magát, ami alatt azt értem, hogy fiatalon olyan élményeket megszerezni, amik akár jók, akár rosszak, de kellenek ahhoz, hogy ne 40 évesen jöjjön elő az igény arra, hogy a fiatalon kihagyott bulizásokat és élethelyzeteket át akarja élni. Hozzátartozik az is, hogy én nagyon sokat változtam külsőre. Lefogytam közel 40 kilót, így a "játék iránti vágyam", hogy átéljek olyan helyzeteket, amiket régen soha nem volt lehetőségem, egyre erősödik. Nagyon nagy bennem a feszültség emiatt, kicsit úgy érzem, hogy ha elkötelezem magam, sokmindent már nem fogok tudni megélni, csak kérdés, vajon kell-e egyáltalán. Nagyon szeretem ezt a férfit. És vele akarok megöregedni. Csak emellett még játszani is akarok.. Hogy lehetne feloldani ezt a problémát? Ő 33 éves. Én 27. 20 éves voltam, amikor "összejöttünk", de részemről előtte is sok évnyi vágyakozás és szerelem előzte meg a kapcsolatot.
Tapasztaltatok hasonló érzéseket gondolom. Kíváncsi lennék a tanácsokra, tapasztalatokra, véleményekre ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen!
válasza:Szia!
Eléggé érdekes és összetett témát feszegetsz.Én is átéltem már hasonlót,és én is tanakodtam azon,vajon játsszak-e,vagy maradjak a járt úton?Én nem hagytam el a járt utat a a járatlanért,inkább még több energiát fektettem a kapcsolatomba,mert úgy éreztem,hogy érdemes.Igazából neked kell érezned,mi az,amit szerinted érdemes tenned ebben a helyzetben,és mi az,amitől jobban éreznéd magad,mint a jelenlegi helyzetedben.Vagyis,mitől lennél igazán boldog.természetesen ehhez kellő önismeret szükséges,hogy tisztában légy a saját igényeiddel,mércéddel,elvárásaiddal,vágyaiddal,és a párod érzéseivel,gondolataival.
válasza:
válasza:Ha vágyakozol megismerni más férfit/nőt, akkor még ne gondold, hogy a jelenlegi kapcsolatod lesz az urolsó.
Egy idő után -szerencsés esetben- eljut az ember odáig, hogy rájön (belátja?), minden kapcsolatban van javítanivaló. Ha elmúlik, mert elmúlik a szerelem vaksága, marad a szeretet, tisztelet, a jó vele lenni-érzése. Csakhogy ide a legtökéletesebb nő/féfi oldalán is elérkezünk! És itt a kérdés, amit én így teszek fel: kezdjem újra a bizonytalan és rövid lángolásért, mámorért vagy dolgozzak a meglévő kapcsolatom megújításáért, hogy biztonságos, szerető, puha menedék legyen?
válasza:Én is hasonló helyzetben vagyok, talán.
20 éves lány vagyok és 5 éve vagyok együtt a legelső barátommal. 15 évesen még csak pihés tiniszerelemnek indult... Közben pedig lassan "felnőttünk". Mindegyikünk sokat változott, de közös bennünk, hogy még mindig nagyon tiszteljük egymást. Jól elvagyunk, nincsenek viták, de tűz sincsen. Időközönként, mivel emberek vagyunk, nekem is megtetszik valaki, neki is. Volt mikor eljátszottam a gondolattal, hogy kipróbálnék mást. Egyszerűen kíváncsi vagyok, de megcsalni sose tudnám. Előbb-utóbb a másik kapcsolatom is "ellaposodna" (de csúnya kifejezés), és lehet visszavágynék a másikba. De sajnos a szerelem nem olyan dolog, hogy ki-be lépkedjek, közben törnek az emberek közti szálak és félek sose lenne olyan mint régen... De az járható út, hogy 20 évesen olyanok vagyunk már mint egy öreg házaspár? Örültem volna, ha csak később találunk egymásra. Még én se jutottam semmire, szívesen olvasnám a többieket is. :)
válasza:17:01 vagyok: nem a 20 évesekre gondoltam:)! Ilyen fiatalon még ki kell próbálnia az embernek, hogy ki is az igazi, kivel tudna hosszú ideig élni, milyen az a párkapcsolat, ahol felhőtlenül boldog. Ahhoz pedig meg kell ismerni többeket, ritka, hogy valaki elsőre rátalál az igazira.
Nem, nem jó ha már "öregesen", titkon kifelé kacsingatva éltek egymás mellett.
Első válaszoló: én is erre jutottam végeredményben, hogy ebbe a kapcsolatba kell az energiákat fektetni. Tudom, hogy így vagyok boldog, vele, de a hiányérzet az élmények tekintetében ugyanúgy megvan. És ezeket mint olvasom, Te is tudod milyenek, és tiszteletre méltó, hogy kiálltál a járt út mellett.
Második válaszoló: Szeretem. De szeretek tapasztalni is, szeretem az életet, olyan dolgokat égetnék maximum lángon amik együtt nem tudnak. Ezt most nem tudom mennyire érthető.
Harmadik válaszoló: Igazad van abban, hogy végülis minden kapcsolat célja, hogy "örökké tartson", és végülis minden partnerrel ugyanazokon a szakaszokon menne át az ember (szerelemből szeretet, tisztelet), de itt jön képbe a játék öröme. Mi van, ha valaki képtelen nyerni, és a biztos, szerető menedékből majd azon kapja magát, hogy ez mind gyönyörű ami körülvesz. Csak nem elégít ki érzelmileg, mert mennyit szerettem volna még az életből tapasztalni. Lehet-e egyáltalán annyit, amennyit az ember akarna.
Negyedik válaszoló: Nagyon hasonló a helyzet. Talán benned hamarabb megérett a kérdés, mint bennem. Ti is együtt töltöttétek a fiatalkort, és gondolom életed eddigi legszebb évei. Csak a kisördög a Te válladon is ott ül, és mondja, hogy nem elég, légy kíváncsi, tapasztalj. Ő nekem is első férfi az életemben. És pontosan ugyanúgy látom, bárcsak később találkoztunk volna, és bárcsak lett volna pár évem, hogy kitomboljam magam.
Köszönöm az eddigi válaszokat, én is szívesen olvasnék még véleményeket, remélem, írtok!
válasza:Kérdező, ha szeretnéd, nem írnál ilyeneket, nem gondolkodnál ilyeneken, nem akarnál tovább mással tapasztalni, csak vele, mert tudnád, hogy ő kell, hogy ő az egyetlen, az igazi, akin kívül nem kell más, aki mellett nem érdekel más tapasztalat. És pont ezért pontoztatok le, mert nem ismered be se te se a lüke hozzád hasonlók, és ezért fogtok csalódni és csalódást okozni annak, aki esetleg jobban szeret titeket, mint ti őket, és akkor jön a baj, jönnek a csalódások, jönnek a veszekedések, az elrontott házasságok, a válás, és szerencsétlen gyerekek, akik az egésznek isszák a levét...
Nem szereted, mert még tapasztalni akarsz, akkor hagyd őt boldognak lenni, és tapasztalj NÉLKÜLE.
válasza: válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!