Ti elkuldenétek a gyereketeket a lakasotokbol ha nem tud félretenni havonta a fizetésből?

Utolsó!

Azt azért megnézem ma albérlet mellett ki mennyit tesz félre.

Elég szűk réteg lehet az,aki erre képes,mert azok már olyan jól keresnek,hogy tényleg már érdemesebb hitelt felvenni,és sajátba menni,mint albérlet mellett gyűjtögetni.

Persze,értem én az üzleti oldalát,de nekem ez annyira rideg hozzáállás.

A pasi konkrétan azt akarta éreztetni a nővel,hogy helyezze a saját lányát ő mögé.

Aki olyan kapcsolatba megy bele,ahol már vannak gyerekek,nem ugyanolyan,mint amikor nincs gyerek,vagy közös gyerek van.

A szülőnek mindig a gyerek lesz az első.

Azért hogy is mondjam,az is már eleve nagy dolog,hogy a nőnek a lakás a saját tulajdona,és nem kell osztoznia az ingatlanon mondjuk a volt férjjel,mert ma nagyon kevesen képesek egyedül arra,hogy mondjuk 40-es éveikre full egyedül,vagy egyedülálló anyaként saját lakásra tegyenek szert.

Ezért is talán a hozzászólók részéről a kirohanás,és együttérzés a 27 éves lánnyal,mert eléggé nem életszerűek az ilyen dolgok,a többség nem él ennyire kényelmesen,hogy neked is van ingatlanod,nekem is,és akkor még hasznunk is van.

A legtöbb elvált embernek bizony nehéz talpra állni újra,vannak akik középkorúként albérletben végzik.

Másrészt,h a lány még fizetne is albérletet,akkor bizony annak is csak a felére lenne jogosult,mivel gondolom a nő ugyanúgy dolgozik(arról nem esett szó mekkora a fizetése),sőt az is lehet,hogy a gyerek költségeit maga állja.

Én ha ezt az anyagiasságot ennyire érezném megmondanám a krapeknak,hogy "na kedvesem,akkor visszaköltözök a lányomhoz,te meg élje egyedül,és add ki albérletbe az egyik szobát a lakásban".

Meg ugye ott van a kisebb gyerek,aki már most ilyen kereszttűzben lehet,lesznek még ebből később gondok.

Ahol ilyen szándékok vannak,onnan jobb menni.

Ő gyakorlatilag úgy akar hasznot húzni,új kapcsolatot indítani(arról nem esett szó,hogy a pasasnak milyen előélete van),hogy neki minden kényelmes legyen benne.

Én már eleve csak azzal a feltétellel költöztem volna,ha ezt előre tisztázzuk,hogy neki nem gond,ha a lánya lakik a lakásban.

Egy farok meg nem éri annyit,hogy ne a gyerekét támogassa az ember.

Az,hogy ezt eleve így kiteregette,a szándékait,nekem már nem lenne szimpatikus.Majd lehet felnő a kisgyerek is,és akkor majd az is terítékre kerül,hogy "mikor költözik már el,stb"

Eleve egy gyereknek nagyon nehéz elfogadni egy nevelőszülőt,de itt már most gondok vannak.

Meg ha mondjuk most kiteszik a lányt a lakásból,onnantól majd megromlik a kapcsolat az anya és a lánya között.

Te hogy mennél át mondjuk Karácsonykor egy ünnepi ebédre úgy,hogy tudod,hogy anyádnak fontosabb egy férfi,mint te?

Meg úgy leülni az asztalhoz,hogy tudod,hogy a pasi azon volt,hogy neked rosszabb legyen?

Tudom,hogy nehéz gyerekkel új párt találni,de minden áron nekem nem kellene.

Ha már saját lakása van a nőnek,annyira rossz nem lehet a helyzet,megélni a pasi nélkül is megtud,ha dolgozik.

64- ez megint nem szól másról, csak jajj a fekete fenekű új párja a kérdezőnek című sztereotípia...

Csak mondom, hogy én szegénységben nőttem fel. Az életemet a diákhitel meg minden miatt milliós tartozásokkal kezdtem. Sok évig, társbérletben laktam egy szobát bérelve és úgy gyűjtöttem lakásra. Hozzáteszem nyaralni először 26 évesen voltam (előtte még a Balatonon se) a lakásomra, úgy, hogy 25 éves jelzálog került rá 10 évig gyűjtöttem. Légyszi hagyjuk már a brühühühü milyen nehéz a mai világban siránkozást. Aki akar az kitör. Saját példából beszélek nem a levegőbe és pont. Pont eleget tettem a "kényelmes" életemért azzal, hogy 10 évig heti 6 napban 10 órában dolgoztam. És igen kényelmes most hogy nekem is van lakásom meg férjemnek is van lakása. Megdolgoztunk pont eleget mint a ketten érte és meg is érdemeljük azt a jólétet, ami most van. Ezt bárki megteheti. Szóval a rinyát hagyjuk. Amíg nem volt saját lakásom, addig bele se mentem olyan kapcsolatba, hogy abból gyerek legyen. Hogy miért? Mert elvált szülők gyerek ként ezt a történetet is kívülről ismerem. Szóval tényleg, a rinyát hagyjuk. Nem anyagias a hozzáállásom, de ez a világ kegyetlen. És oké, hogy mindent aláteszek a gyermekemnek, mert szeretném ha neki szép, jobb és könnyű élete lenne, de ez nem azt jelenti, hogy akkor ő lébecolhat és az tök okés. Mint mondtam, egyszer neki is lesz egy gyereke és neki is biztosítani kell annak a gyereknek mindent.

Nem kell a lányt kitenni a lakásból, de mutasson fel nagyobb megtakarítást. Itt nem az új párral van a gond, hanem anyukával. És sajnálatos, hogy az új pár jobban az életre akarja nevelni a nem saját lányát, mint anyuka.

Egy szónak száz a vége. A jég hátán is meg kell tudni élni. Akkor is ha pl valaki támogatást kap a szülőktől. Mert a világ kegyetlen és a rinya senkit se érdekel. Lehet rinyálni, meg sajnálkozni, csak az nem visz előre senkit. És egy "gyereknek", aki 27 éves nem a majomszeretettel teszünk jót, hogy asszisztálunk a pénzelcseszéshez, hanem azzal, hogy megtanítjuk érvényesülni a életben.

"És sajnálatos, hogy az új pár jobban az életre akarja nevelni a nem saját lányát, mint anyuka."

Ne nevelgessen senki egy 27 évest!

Pláne ne egy idegen.

Utolsó a Te sztorid meg nem szól másról mint arról, hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is".

Az ilyen heti 6 napban 10 órát dolgoztam, és senki nem segített típusú emberek egy kanál vízben tudnák megfojtani azt, aki nem szenvedett az életben annyit amennyit ők. Értem hogy neked xar volt. És?

Ritka gusztustalan ez a hozáállás.