Titeket, hogy érint a sok hagyd el a férjed/barátod válasz?

De arra nem is lehet nagyon megoldást találni.Van,aki kreatív,és úgy válaszol,mint például én is,de van,amikor én is besokalok.És akkor már nekem esne szarul,ha tovább zaklatnák azt a nőt...mert lehet,hogy az én tanácsomat fogadta el,és úgy csak rosszabb lett neki:S

De én sem írom oda azt mindig,hogy "hagyd el!" ...csak amikor már nagyon szükséges.

Ezen már én is sokat gondolkodtam. Sok válaszból úgy tűnik,hogy a férfiak mind felelőtlenek,élvezik,ha bánthatják a párjukat, a nők pedig mind földreszállt angyalok. Ma divat a válás, a felelőtlen gyerekvállalás,mert a nő mindenáron anya akar lenni. Ha az lesz,akkor már csak a gyerek létezik a számára,elkényezteti,a férjjel való törődés kimerül a főzesben meg mosásban. A gondjai már nem érkdelik. Azután csodálkoznak,hogy a férfi beleun a kapcsolatba. Divat azt hinni és hirdetni,hogy egy gyereknek csak az anya a fontos,és egyedül is eltudja tartani a gyerekét. Ami vagy igaz,vagy nem. Főleg olyanok érvelnek a válás mellett,akik maguk sem voltak képesek életben tartani a kapcsolatukat.

Ideje lenne megérteni végre: egy kapcsolatot állandóan ápolni kell. Az apa éppen olyan fontos, mint a gyerek. Tolerálni kell a másik hibáját,megbeszélni és együtt megoldani a problémákat,és a nőnek is beismerni,ha hibázott.

Most én sem tudok egy olyan esetet sem,ahol ne lett volna célravezető a szakítás.Ami kapásból eszembe jutott,az a nő,akit szinte bezárva tart a férje,van két gyerekük,de a nő azt sem döntheti el jóformán,hogy mi legyen az aznapi vacsora.Erre nem tudok olyat tanácsolni,hogy majd idővel,meg beszéld meg,mert nem tegnap kezdődött és ennek az embernek szült két gyereket.Azzal pedig nem tudok mit kezdeni,hogy szereti,ez az ő hülyesége.Vagy szenved tovább és áltatja magát,hogy szereti vagy végre felnött nőként éli az életét,olyan emberként,aki tudja mit akar.

Ha egy kapcsolatban elhangzik a nem "engedem" kifejezés,ott már baj van.Társak!Nincs alá és fölé rendeltségi viszony.Max. elmondhatja,hogy drágám szerintem nem állna jól a vörös és nekem nem tetszik,de megtiltaltani vagy megengedni nem az ő hatásköre.

Ide a legtöbbször már akkor írnak, amikor a szándék amúgy is már megfogalmazódott a a szakításra.Eddig még csak olyan keserves panaszokra válaszoltam, hogy sokszor pergett a könny a szememből az emberi nyomorúság és megalázás láttán. Akkor már mégsem írhatom a szegény kérdezőnek, hogy üljetek le beszélgetni, közben igazítsd vissza a pofontól kificamodott állkapcsodat.

Egy ember, akit a kérdező társnak választott, valamikor kifordult magából, és már nem társ, hanem valami sokkal kevesebb.Nem szabad elfogadni, mindenki a jót és az igazit érdemli.

Ezért válaszoltam én nem is egy kérdezőnek, hogy hagyd ott.

A hajfestős kérdéssel nem találkoztam, de megkérdeztem volna, hogy hogy jutott eszébe a nőnek engedélyt kérni.