Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy tudtátok feldolgozni,...

Hogy tudtátok feldolgozni, amikor előttetek halt meg egy családtagotok?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Tegnap ment el az egyik közeli családtagom úgy, hogy hiába próbáltam, nem tudtam segíteni rajta. Semmi baj nem volt, egyszer csak rosszul lett. Azonnal kihívtam a mentőt és próbáltam újraéleszteni, de semmi nem használt. A mentősök próbálták újraéleszteni, de nem sikerült. Azt mondták összeomlott a keringése és tüdőembóliát kapott. Semmit nem tudtam aludni, egyfolytában az a kép van előttem ahogy elveszíti az eszméletét. Folyamatosan látom a szemeit is és azt is, ahogy eltávozik.

Nem hibáztatom magam, mert a mentősök is mondták, hogy ha kórházba is kerül, akkor sem valószínű, hogy ezt túléli. Idővel könnyebb lesz ez? Eleve el kell fogadni azt, hogy bár napi kapcsolatban voltunk, többet nem láhatom, nem beszélhetek vele. És akkor még pluszba azt is fel kell dolgozni amit átéltem... és ez így sok egyszerre.


2018. szept. 25. 13:21
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
100%

Őszinte részvétem !


Anyukámnál idén márciusban diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot.A szemem előtt épült egyre jobban és jobban..végül 26 kiló volt, minden elképzelhető ezzel járó folyamat a szemem előtt zajlott, úgy éreztem,megőrülök a tehetetlenségtől és megszakad a szívem.Mint egy zombi, úgy éltem , egészen júniusig ,a haláláig.Közben neveltem a 8 éves fiamat, dolgoztam napi 8 órában, elláttam, később már látogattam naponta anyut...nem gondoltam,hogy ennyi erő van bennem.


Te is erős vagy, adj időt magadnak feldolgozni, gondolj rá, sírj, üvölts, csinálj bármit,ami segít.Még nem is tudod talán, de nagyon erős vagy.

Ha gondolod, írj privit, szívesen beszélgetek veled.

Nekem az idő segít, érzem, vannak már jobb napjaim.

2018. szept. 26. 12:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. :) igazából a nappalok már elviselhetőek, az éjszakák azok amik nem annyira. Aludni még nem nagyon tudok, ha meg igen, akkor rémálmaim vannak. Próbálok én is a munkába temetkezni, olvasni, futni stb.


Igaz az a közhely, hogy az idő begyógyítja a sebeket, csak nagyon lassan.


Írtátok többen is, hogy vesztettetek el hasonlóképpen családtagot, nagyon sajnálom. :( az ember tudja, hogy ez az élet rendje, születünk és egyszer meghalunk...csak valamiért azt hisszük, hogy mindig mellettünk lesznek a szeretteink és igazán ilyenkor fogjuk fel, hogy nem vagyunk halhatatlanok...

2018. szept. 27. 08:40
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!